Vasárnapi boltzár, avagy a sok idiótának nincs jobb dolga...

Elegem van már abból, amikor a sok okostojás azzal jön, hogy mindig van választás. Meg hogy így meg úgy lehet másképp. (...) Valaki erre született, valaki arra, valaki ebben jó, valaki abban. De mindenki úgy él, ahogy tud.

Igen, igen tudom, hogy mindenhol ez a téma, de ez most engem is érint. Nem szeretnék minden vasárnap dolgozni úgy, hogy előtte heti 6 napot bent b*szom a rezet a munkahelyen.... ne értsetek félre szeretenm ezt csinálni és azzal sem lenne bajom, ha havonta egy vasárnapot kellene dolgozni, de ez az egy napom volt arra, hogy pihenjek, hogy a párommal legyek vagy éppen megcsináljam az itthoni dolgaimat. 
Értem én qva szar nektek, hogy nem tudtok vasárnap venni egy kicseszett bugyit, meg melltartót.... ja ettől dől össze minden, de azért mert te nem tudsz otthon mit csinálni, vagy nem akarod az elcseszett családod képét nézni, ne akarjál már velünk kicseszni..... -.-" Ezt úgy azoknak küldöm akik megszavazták ezt a sz*rt.
Elnézést kérek a csúnya szavakért és a kiborulásomért, de egy kicsit kikellett adnom magamból. PUSZI! BÉKE!!!

I'm back...

"Nélküled annyira más,

úgy imádom, feldob a változás,

Szaladj még, zavarni nincs pofám,

bármit megadnék, csak ne nézz vissza rám."

Igen, igen... Visszatértem és újra írok. Nagyon sok minden történt az elmúlt 1 évben, amíg hanyagoltam ezt a blog dolgot... elvesztettem olyan embereket akiket szerettem és lettek új emberek is az életemben, nagyon jó barátok és barátnők is. Bár ez nekem még egy kicsit furcsa, hiszen aki ismer az tudja, hogy sose voltam az a nagyon lányokkal barátkozós lány :) de ezek a csajszik annyira megszerettették magukat, hogy ezt kénytelen vagyok elviselni, hogy minden féle bugyuta témáról beszélnek pl. milyen a körmük? milyen a hajuk? stb :D de azt hiszem kicsit kezdem is élvezni ezt a dolgot.

A másik dolog a párommal még mindig együtt vagyunk a pletykákkal ellentétben!!! Kicsit felment az agyvizem a hétvégén, amikor rám írt az egyik haverom "Jajj, tényleg szakítottatok???" nem, nem szakítottunk, köszönjük mindenkinek az aggódást, de nagyon szuperül vagyuk :) Sőt...november 16-án volt a 4. évfordulónk.
Most egy kicsit az ünnepekről is... Karácsony előtt voltam otthon a szüleimnél...hát még mindig katasztrofális a helyzet és kicsit kényelmetlenül is érzem magam otthon, de hiányoztak és így örültem, hogy láttam őket, de semmit nem pihentem, mert mindenben segítenem kellett... és Mamámnál voltunk a Hugommal takarítani, mert szegény nagyon beteg...nem értem, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy tud egy ember ennyire leépülni...mintha nem is nála lettem volna, a régi pedáns rendnek semmi nyoma nem volt, mintha egy párhuzamos dimenzióban az ellentétes személyiségénél lettem volna... egyszerűen rossz volt látni.
Karácsonykor itthon voltam Szegeden a párommal és az anyukájával meg a bátyjával, mivel eljöttek hozzánk. Megmutattunk nekik sok látnivalót pl. a Dóm templomot, a múzeumot stb.

Szilveszter előtt elmentünk párom nővéréhez, akinek 6 hónapos a kislánya és végre kibabáztam magam :) Náluk is töltöttük a Szilvesztert, de azt hiszem soha az életben nem iszok bodza pálinkát...

Szóval így utólag is mindenkinek Happy New Year! :) <3 font="">

Oh igen majdnem elfelejtettem. Találtam egy olyan videót, ami kicsit szíven b*szott.... :( 

"Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre."

Na igen megint eltelt nagyon sok idő mióta utoljára írtam. Íme itt egy kis helyzet jelentés, hogy hogyan áll az életem most.
Novemberben volt a párommal a 3. évfordulónk :) és igen nagy a szerelem még mindig és jól megvagyunk :) Everything perfect!!!
Most megint szenvedek a vizsgáimmal és a szakdolgozatommal, mert ha minden jól megy idén nyáron már diplomás magyar és töri szakos tanár leszek. Hoztam egy nagyon nagy döntést is... Költözöm!!! A célirány LONDON!!! :) Nyugi csak egy-két évre egyenlőre és utána rendületlenül arra hajtok, hogy Japánban fogok élni. :) Igen nagy tervek és álmok, de a tanulást nem hagyom abba, mert beiratkozom egy külföldi fotós iskolába :) Szurkoljatok! :) XOXO

"Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük."

"Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése. Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások."

Félóra és szülinapom van... nem tudom miért, de nem akarom. Igen, tudom tudom nem kívánság műsor, de eddig minden alkalommal történt valami rossz ami az egészet elrontotta és az a gondolat, hogy idén szinte az egészet egyedül töltöm valahogy az egészet még jobban elcseszi... És itt jön a nagy DE... de vannak barátaim akik lehet, hogy nem lehetnek velem holnap mégis próbálnak nekem kedveskedni és ettől elviselhetőbb lesz az egész. 
Nagyon sok dolog történt az elmúlt időben amíg nem írtam nektek, szóval lesz mit mesélnem. Jó és rossz dolgok is, de azt hiszem túlnyomó részt rosszak...

"i hate everything about you.."

Egyszerűen nem tudom mivan velem mostanában! Néha vigyorgok és örülök a semminek is és ezerrel boldogság van, de a következő pillanatokban meg olyan vagyok, mint egy 5 éves akinek meghalt a kiskutyája. Azt hiszem kissé kibuktam a vizsgáim miatt, bár már megvan egy pár, de a nagyrésze még most jön és már szétrobban a fejem és nem tudom mikor aludtam utoljára egy jót és már szinte beköltöztem a könyvtárba, de már csak 2 hónap és vége erre a félévre és lesz egy hónap pihim. Na azért történnek jó dolgok is :) Pl: ha minden sikerül a diplomámmal meg a nyelvtanulásokkal, akkor egy év múlva költözöm Japánba (Y) aminek persze nem mindenki örül meg ilyesmi, de nekem ez egy nagy álmom és ez most valóra válik, de nem tudom, hogy milyen áldozatokat vagyok képes hozni érte. Ezen inkább nem agyalok, pedig néha véletlenül is erre gondolok, de egyenlőre elhesegetem a rémképeket a fejemből és csak úgy vagyok. És van egy kedvenc számom már régóta, amit nem tudok megunni :) LEHETETLEN! I love it! 

Halottak napja...

"Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva."

(Reviczky Gyula)

Ma van halottak napja... Ilyenkor minden ember kivonul a temetőbe virággal és mécsesekkel tiszteletét tenni elhunyt barátok, családtagok előtt. Szomorú nap.... Nekem mindig az a pillanat jut eszembe erről mikor Anyukámékkal mentünk gyerek koromba a temetőbe és láttunk egy idősnénit aki állt a sírnál és némán zokogot... akkoriban nem igazán foghattam fel, hogy mit is jelent elveszteni egy szerettünket, de mára sajnos már megtanultam. 

Altató estére... Szép álmokat! :)

"Az álmok valóra sose válnak, 
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép. 
Az ébredéskor mienk a valóság, 
S amire vágytunk - szappanbuborék."

"S úgy fogok majd otthon meghalni,
Mint egy kölyok,
Akinek tréfa volt az élet
És ok nélkül pihenni tér meg."

Mint látjátok kicsit átalakult külsöleg a blog, bár még finomítok rajta, mert még nem az igazi :) de remélem tetszeni fog.

Még mindig szét vagyok esve egy kicsit, de igyekszem összeszedni magam. Épp készül egy új írásom is, amit ha végre befejezek nektek fogok először megmutatni, bár bevallom félek a véleményektől, mert magammal szemben ugye kicsit elfogultabb vagyok, mint más külső szemlélő, de azért majd várom a kritikát... ne kíméljetek :) 

Ma rám törtek az emlékek, mert nem sokára egy éve lesz, hogy egy kedves ismerősöm elhunyt... A családját        sajnálom a legjobban, mivel egyke volt és szegény szüleinek ő volt a mindenük... és sajnos nem mondhatjuk azt ebben az esetben, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mert nem tudjuk elképzelni azt a fájdalmat amit egy szülő érez a gyermeke elvesztésekor... nem is kívánom senkinek..