Na most pár napig nélkülözni fogtok srácok :) Majd elmesélem milyen volt a Szilveszter meg egyebek :) Addig is legyetek jók és majd írok meg ne igyatok sokat, vezessetek óvatosan :)
2009. december 30., szerda
Boldog Újévet!
Na most pár napig nélkülözni fogtok srácok :) Majd elmesélem milyen volt a Szilveszter meg egyebek :) Addig is legyetek jók és majd írok meg ne igyatok sokat, vezessetek óvatosan :)
2009. december 29., kedd
A szörnyeteg előbújt...
Csak ültem a szobámban, az éjszaka vak sötétsége borult rám, s próbáltam levegőt kapni, próbáltam a könnyeim mögül kilátni... Olyan egyedül, olyan hihetetlenül félve...... csönd volt... Remegő-rezgő csönd... A falak dobálóztak a csenddel, remegtették, ringatták szegleteikben... S mindez bennem visszhangzott...
Olyan végtelennek éreztem az időt, mintha sosem jöhetne el a reggel... s olyan nagyon messzinek az éjfelet... Mintha nem is lett volna csak egy múló látomás, ahogy az egész... És hirtelen rettegni kezdtem, hogy csak egy látomás, egy éber-álom, ami nem ringat, és nem ölel, hanem megkínoz...
s akkor meghallottam, a halk neszezést... Az ágy sarkából jött, onnan, ahova a párnákat szoktam dugni, hogy ne verjem be a fejem éjjel... Ott motoszkált és mászkerált, és hatalmas barnászöld szemeivel rám nézett... Egyszerre akartam megölelni és egyszererre rémültem meg....
"miért jöttél?" súgtam volna, de csak néztem a nagy, kérlelő sötét szemeit, s szavak nélkül mondtam bele mindazt, amit gondoltam.... Öleltem volna, ha nem féltem volna kissé... Öleltem volna, ha lett volna erőm átölelni kedves kicsiny szörnyike testét, két hatalmas gombszemével, melyekben mostmár virágsziromnyi könnycseppek csücsültek...
A szempár engem nézett, s pillantása remegett, miközben a párnám szélét kezdte gyűrögetni... Mélyen felsóhajtottam, s letöröltem az arcomon végiggördülő könnycseppeket, aztán mégis előrenyúltam, át az ágyon, és magamhoz öleltem a szörnyetegemet....
Nem magyarázott meg semmit, sem pozitív, sem negatív nem volt a megjelenése. Egyszerűen csak emlékeztetett arra, hogy mit éltem meg eddig, hogy honnan jöttem, és mennyi mindenki voltam már eddig. S én újra magamhoz szorítottam, erősen.
WTF???
"hagyjatok szaladni még, tündérekbe hinni"
Kérdezem őket, de nem válaszolnak. Csak ürsen merednek vissza rám, csak néznek vissza. Kiültem a temetőbe, s most onnan nézek ki a fejemből. Vacogok itt kint. Milyen hülye vagyok! Ki az aki temetőben ülve ír blogot? Senki. Olyan hülye vagyok...
Nem is tudom... ez a mai este. Szeretnék róla beszélni, de egyrészt nem az én ügyem, másrészt, nem is tudnék. Csak valami olyasmit érzek miatta, amit nem tudok megfejteni, amit egyszerűen nem értek és nem tudok hova tenni. Megint és újra fejtegetem magam, próbálok kibújni magamból, hogy megtaláljam magam. De valahogy nem sikerül, vagy valahogy félresikerül... Persze, igazad van D., van előttem cél, van miért menni... de valami, valami, valami mégsem teljes, valami mégis törékeny és fájó. Mintha kettéroppantották volna egy csontom. Folyton érzem, de egyszerűen nem tudom nevén nevezni. S megint itt lyukadok ki. Ahogy hallgatom a padlás zenéit, miért sírok megint és megint? Miért van olyan érzésem, mintha hívnának valahova, valahova messze és azonnal mennem kéne?
Kezd hideg lenni, de mintha belülről fáznék... Mi ez? Valami különös láz? Vár a világ, tudom jól, de nem merek menni.
Most valami olyan jut eszembe, ami rég nem... Az igaz barátaimon kívül, egy ember van, aki szerintem belémlát igazán, a lelkem mélyére, anélkül, hogy mondanám neki dolgokat... a szemeből olvas, s én hagyjam őt elmenni. Ha ezt hagynám az nagyon fájna. De nem vagyok magamnál. Bevallom. Bánom. De valamiért, persze lehet hogy hagynom kéne elmenni. S ha valakik észérveket mondanak,akkor sem tudom elengedni.Egyszer megtettem. Azóta többször feltettem magamnak a kérdést. Mi lehetett volna belőlünk? Vagy mi lehetne most? S a válasz olyan rejtelmes és szenvedélyes, hogy belegondolni sem merek. Csupán véigfut egy könnycsepp az arcomon. Vajon meghalunk ketten együtt? Vagy élünk még, mindkettőnkben ilyen mélyen eltemetve? Nézek délnyugat felé, a háztetőktől nem látszik, de ha látszana sem jelentene már semmit... Már neked sem ugyan az. Csak egy pillanatra jó lenne látni a gondolataidat, csak addig, hogy tudjam, vajon meghaltam-e benned.
Azt hiszem te nem néznél hülyének. ...megértenéd amit érzek.Vajon van még ilyen őrült, aki most, ugyan ezt csinálja? Egy decemberi éjjelen, blogot ír a temetőben?
Valami hiányzik, talán most jövök rá igazán... Az a motiváció, ami a feltétel nélküli boldogsághoz vezet. Akárhogy is. Most jövök rá, a szerelem milyen fontos része az életemnek. És íme, eljött a pillanat, boldogan gondolok vissza arra a szerelemre, amiben szenvedtem, ami nem alakult kapcsolattá, ami valamiért rezgés maradt... de mégis, most azon gondolkozom, vajon mi lett volna ha?
Van amikor csak abban bízhatok hogy helyesen döntöttem és hű voltam magamhoz és nem a másik lehetőség lett volna a jobb, a biztosabb. Azt hiszem ezen már késő rágódni, mert minden folyik a maga medrében és majd kialakul.
Vagy csak túldramatizálom az egészet?
Nem hiszem, de valahol talán mégis. A realitásom harcol a lebegő, szálló énemmel...
Körbe nézek...
Szörnyetegem ott csücsül mellettem, s egy régi, kinyomtatott msn-beszélgetést kaparászik szét, darabokra tépi. Látom rajta a nevet, elmosolyodok.
S cikázó gondolataim között csupán egy fél mondatot présel ki az ajkaim között a racionális énem: "buta kislány..." (nem mosolyogva és gyermekdeden, hanem keményen, enyhe megvetéssel és haraggal mert elrontottam valamit)
A másik hallgat, de gondolatai nem hagyják nyugodni, s az én szemeimből fakasztanak könnyeket...
(Ki vagyok én akkor most?)
.
Napi idézet
2009. december 28., hétfő
Szeretném, ha mindenki, mindenki aki egy kicsit is szeret ránézne erre a képre. Ránézne, belelátna, és elmondaná, hogy mit lát. Elmondaná, hogy látott-e mostanság ilyennek. Láttatok engem mostanság boldognak? A válaszom, a saját kérdésemre, nem,az utóbbi időben nem nagyon voltam boldog a régi Akasha féle ragyogás eltünni látszik a sötétben de néha előbukkan ha a barátaimnak szüksége van rá.
Ennyi a válasz minden az utóbbi időben feltett kérdésre.
És ezt meg kell érteni, mert nem tudom magam szétmaracangolni, boldog akarok lenni. Ott egy vonatútnyira ez valóság. Velük. Mert velük minden nélkül önmagam lehetek. Ők engem szeretnek, nem azt akinek hisznek. És én is őket. Emellett, a városom. Akármilyen mocskos meg minden, szertem azt a várost, valamiért nagyon szeretem. És érzem, hogy kellünk egymásnak. Ő nekem, s én is neki. És már nagyon hiányzik azok akik ott vannak a légkör a zaj még a smog is...Elvégre ott születtem és vissza megyek amikor lehet.
Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!
Napi idézet
Egy vers nekem :) D-től
Az egyetlen
Te vagy ki színt hozol szürke hétköznapjaimba
Te vagy ki vért juttatsz szívemnek kamráiba
Téged mindig minden áron akarlak
Tengereken, hegyeken is átkelnék, hogy megkaphassalak
Tétovázásról szó sem eshetne
Te nélküled életem tovább biztosan nem mehetne
Távolság az mi kettőnk tüzét eloltaná
Tehetetlenül nem nézhetem, hogy szerelmünk eltűnjön valahová
Teremtő minket ösztönös vágyakkal megáldott, hogy
Tépjen szét minket a távolságban a kín, hogy
Tegnap lehet valamelyikünk másé volt
Tegye rád akárki is a kezét
Teljes szívből foglak szeretni ugyanúgy én
Továbbra is csak remélhetem
Táplált érzelmeid folyton égnek még
Telnek, múlnak a hónapok, s a vágy még ugyanúgy ég
Tőled szeretnék szerelmet szerezni az örökkévalóságba
Temetése érzelmeinknek ne legyen semmilyen világba
Teérted élek én minden percben
Tátongó üresség van nélküled az életemben
Te vagy ki nekem a tökéletes társat jelenti
Te vagy az egyetlen, akit én tudok szeretni.
Ui: Hát nem aranyos?? :)
2009. december 27., vasárnap
Új versecske :) (elég szar de psszt)
Édes,keserű boldog ellentét
Napi idézet :)
Reggel :)
Most keltem fel egy 10 perce és máris nektek írok =) tiszta jó csak kicsit vagyok kómás :) este boroztam anyumékkal meg bátyámékkal ( akik persze megint itt dekkoltak majd nem 11ig)
2009. december 24., csütörtök
Karácsony
Úgy kezdtem volna a mai bejegyzésem h nagyon utálom a karácsonyt és az egész mai napot,ha nem beszélek egy olyan emberrel akinek tényleg nagyon rossz karácsonya van,mert nincsenek szülei és szinte senkie sem....nekem legalább van anyukám és két kibírhatatlan hugom :) akiket persze azért szeretek,de apukám az nincs csak egy gonosz mostoha :/ aki még ilyenkor se bír magával na nem lényeg....ma is meg volt a szokásos családi balhé mert Vater mindenbe beleköt -.-"
Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony! | ||
Szilágyi Domokos |
2009. december 19., szombat
Pár idézet :)
"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."
2009. december 18., péntek
.....Szar hangulat...
Na megint a letargia blokk jelentkezik nálam...a f*sz kivan mindennel komolyan mondom...
2009. december 14., hétfő
Ady Endre-Szeretek
amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
s az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden,
minden egy átálmodott kárhozat,
amely még szebbé fogja tenni
az eljövendő álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergődve
a halált nem hívom soha,
eltűröm még a szenvedést is
nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem
a percet meg nem átkozom
a lelkedhez kapcsolom lelkem
s mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... ne adja Isten,
hogy hazug legyen ez a hit!
De mért?... Legyen hitvány hazugság
elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek
haljak meg most, ez üdv alatt.
Többet ér egy hosszu életnél
egy álmot nyujtó pillanat!
Egyedül a sötétben... by én
"Nem tudom kiben bízhatok vagy,hogy kinek mondhatom ezt el,de sietnem kell! Sietnem kell,mert az éjszaka már leszállt. Bár ma nincs se újhold se telihold, viszont egy dolog biztos. Nem hallgathatok tovább. Ha eljön az éj...nekem mennem kell." Nem tudom mi vár rám,de ha nem sietek megtalál.Félek.Rettegek ettől a dologtól..érzem hogy figyel, hallom ahogy lépked. Érzem ahogy minden mozzanatom lesi, a legapróbb rezdüléseket is és minden lélegzet vételt. Az aki megmenthet nincs most velem, nem tud rám vigyázni. Ha vigyázna neki esne bajna...és inkább meghalok. Nem lenne áldozat. "De ha már meg kell halnom olyas valakiért haljak meg akit szeretek"(ez a mondat Twilight-ból van) To be continue....
2009. december 12., szombat
Letargia....
2009. december 11., péntek
Elegem van...
Ebben a füstös ködös városban sem érzem magam jól bár néha jól esik ez a nyüzsgés... csak valahogy vágyom egy elhagyatott házikóra az erdő közepén hegyekkel és kispatakokkal körbe véve és egy pár hét pihire ott azzal akit szeretek...
Beszéltem D-vel is reggel felhívott,mert aggódott értem mivel rosszat álmodott velem :( annyira sajnáltam elvégre szeretem ezt a kishülyét :) és jó hogy aggódik értem...valahogy nem tudok elszakadni tőle hiába próbálnék,de lehet hogy nem is akarok ahhoz túl mesés a mi úgy nevezett "kapcsolatunk",de majd alakul :) minden ahogy lennie kell..csak ki kell bírni mindent...mert ami nem öl meg az megerősít....
2009. december 10., csütörtök
2009. december 9., szerda
Édes semmit tevés...
utána raktam magamnak almát és tipli suliba most meg infó órán rohadok -.-" :) édes semmit tevés :) na majd még írok pusy ja és úgy látszik nincs 6. órám és mehetek haza :)
Zavar...
2009. december 8., kedd
Ápolom a lelkem...
2009. december 7., hétfő
Új vers :)
Eltünik a homály
s szétszakad a magány
Érzem valami legbelül fáj
Tudom,tudom
Én voltam ki sírt belül
S én nem öleltelek át
Mikor értem sikoltott benned a vágy
De most itt vagyok
Testemmel,lelkemmel
S tálcán nyújtom át neked
Széttört szívemet,hát tégy mit érzel.
Rám nézel mint ki nem érti
De tudom érzed most mi fog történni
Nyárból hirtelen tél lessz
Ölelésre nyílt karjaid már nem érem én el
De te közelebb jössz
Haldokló testem nézed
Átöleled és egy égető csókot érzek
Feléledtem,de csak mert te kérted
Hirtelen eltűnik a homály...
Majd jön a boldogság
2009. december 3., csütörtök
Egy vers Vikk-nek :(
de a szívem neked örökké nyitva áll
miközben neked írom e sorokat
könnyeim szüntelen folynak arcomra
Azt hittem örökre itt leszel velem
És ha szomorú leszek te csak rám nevetsz
Megígéred hogy Misa minden rendben lesz
Kérlek gyere mond megint ezt hadd higyjem hogy nem tüntél el
Ki lesz ezután ki dícséri művem
Ki ha haldoklom feléleszt??
Hiányzol nem is tudod mennyire
Nem hiszem el hogy most ezt tetted velem
Itt hagytál és nem szóltál
Hogy többé nem vigyázok rád
Eltüntél,eltüntél örökre
Könnyeket hagyva hátra mindenkinek
Szívem összetört nem tudom bírom e még
Hisz te mutattad mindig a helyes utat
Adj még egy esélyt hogy jóvá tegyem
Hogy most én vigyázzak rád és ne te
Kérlek gyere vissza és mond hogy csak vicc volt
Hogy egy ártatlan gyerek csíny vagy tréfa
Akárhogy is lesz képed szívemben örökre megmarad........
KÖSZÖNÖM HOGY A BARÁTOD LEHETTEM!!!!!!!!!!
Egy vers Vikk-től :'(
Testemben lelkem itt ragadt,
kínozza földi mivoltomat.
Mit csináljak, ha úgyérzem ismét szerelmes lettem,
egy lányba kivel együtt nevettem.
Kinek kedvessége lelkemig hatolt,
nyugtatott szavaival mikor szívem zakatolt.
Lelkem itt ragadt pedig hozzád sietne,
érzi te vagy kit örökké szeretne.
Ezt az érzést nem lehet jól leírni,
mikor úgy érzed szállni tudnál,
de soha nélküle élni...
Ajj, de nem tudom megfogalmazni mit is akarok,
mennyire szeretlek, s hogy érted sírok!
Annyira szeretlek, hogy azt már leírni se tudom,
tiéd minden éjjem s nappalom.
A nap minden pillanatában rád gondolok,
ezt próbálják bizonyítani most is ezek a sorok.
Mikor az emberek mitsemértôn szemlélik,
hogy könnyem kicsordul, mert a szívem vérzik.
Vagy, hogy életem odaadnám érted,
mert annyira szeretlek- de te ezt úgysem érted...
Ha tényleg vámpír vagy csak egyre szeretnélek kérni,
tépd szét ereim, mert nélküled nem akarok élni!
Nélküled élve is csak holt vagyok,
te vagy kire vágytam, aki nélkül semmik a holnapok.
Nemértem miért nem veszi észre senki mennyire különleges vagy,
a szépség nem minden, de neked a lelked is nagy.
Nem is tudom, hogy elhiszed-e mindazt amit írtam,
éncsak azt tudom, hogy szeretlek,
s közben sokat sírtam...
Szóismétlések követték ezen csoda művem,
de érted szól minden szó mit csavartam és csűrtem...
!!!Köszönöm, hogy vagy nekem!!!
-Viki-
Ui:Sajnálom,hogy haragudtam érte
Csak nem értettem...de most már értem..de lehet h késő...tudom milyen zokogni azért akivel nem lehetsz...és most már azt is tudom milyen végleg elveszteni valakit...de téged nem veszthettelek el....az nem lehet...kérlek...szükségem van rád :'( annyira hiányzol...
2009. december 2., szerda
pókerarc.../új alkotás/
A szívem vérzik
De a szám mosolyra húzódik
Te csak azt látod mit látni
akarsz ...egy széttört lányt darabokra hullva.
Nem nézed hogy fájnak a szavaid
Egy mondatoddal megtudnál ölni...
Nem haragudnék érte hisz tudod mit érzek
fagyos szívem minden részével viszavonhatatlanul szeretlek.
De neked csak játék,amíg én szenvedek
A minden napok színtelensége körbe ölel
De ha téged látlak szívem újra dobban
Karjaidba hullok őrülten s zokogva.
Átkarolsz s sírsz velem,s rám nézel olyan édesen.
Ne hagyj magamra én csak ezt kértem
Nélküled értelmetlen a létem.
Azt hiszed fájdalom ha veled kell lennem
de tévedsz hisz ez jelent nekem mindent.
Ölj meg ha te ettől leszel boldog csak azt a mondatod hanyagoljuk:
Nem akarlak bántani hát elmegyek,élj boldogan...egyedül nélkülem!
Ui:Igen ezt érzem most...reggel kaptam egy sms-t :( hát igen nagyon élvezetes ilyenekre kellni és egyből zokogni :'( egésznap ilyen fos kedvem van...étvágyam sincs...szóval király minden komolyan...VALAKI ADJON EGY 9mm-st xD
Ez is egy depressziós nap...
"Itt, a legmélyebb depresszió szélén is attól rettegsz, hogy még egy cigaretta, és megszokod." B.A.
“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.” (Tatiosz)
2009. december 1., kedd
Egy újjabb vers :)
Ha valaki meglát rémület lesz arcán.
Mégis tudok szelíd lenni és jámbor és
Ha szeretsz szeretlek hát és ölellek ha fázol.
Jéghideg csúszós nyálkás testem
Vágyakozik hát vérrel teli lüktető szívedre.
Halálos mérgem szemfogakban találod
És csábító ütőeredbe néha belemártom.
De te mégis szeretsz,és vigyázol rám
Ha baj van mellettem, akkor is kiállsz
Egy gerinctelen állat ki téged viszont szeret
Ez talán a sors fintora lehet.
2009. november 25., szerda
Legyen már tél...
Szeretném látni a havas tájat...
szeretnék vacogni a hidegtől...
szeretnék libabőrös lenni a hidegtől...
szeretném érezni a szobába lépve a jóleső meleget...
szeretném érezni kilépve a lakásból a dermesztő hideget.../span>
2009. november 16., hétfő
Reggeli pillanat..
Ui:Ma már anyukám is itthon lesz végre.A műtéte jól sikerült,de tegnap még bent kellett maradnia ugye mert sokat vérzett szóval köszi az aggódást nektek.
My Death Note.....
ma kaptam egy Death Note-t :) nagyon klassz benne vannak azok a nevek akiket megöltek vele....az összes de L nevét nem találom benne :S
De nagyon tetszik :) és ezt Vikk-nek köszönhetem :) aki meglepett ezzel de nem kellett volna :D
Am igen a mai napomelég szétesett volt :S voltam orvosnál és kiírt csütörtökig olyan szar :S szét szakad a tüdöm....
Anyumat is ma műtötték...de holnap már jön haza és elméletileg sikerült minden...
Majd mesélek a mostanság történtekről is nektek csak most szét vagyok csúszva... Na pus Pás
2009. november 8., vasárnap
Nem kell látnod mennyire fáj...
(érezted te is, mennyire fájt?...nem hiszem:( )
A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta.
Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
Hiába volt hazug,minden együtt töltött pillanat.
Kérdésre kérdés, sosem tudom meg a miértet,
Csak egy szó,ami éltet,ami döntésre késztet,
Én mentem te maradtál,már tudom ki tart velem.
Mert túl szép volt minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
Csak egy szó semmi több,hittem a csodában.
Ketten egy szobában,de a valóság éreztem túl korán van.
Mert a válasz nem kérdő,
Az öröm korai volt, de a bánat már késő.
Ennyi most.Kiszálltam végül szárnyak nélkül,
Szarul de büszkén,csak hogy legyen mit mesélnünk.
Mit mondhatnék még? Feltettem mindenem egy lapra,
És te szemrebbenés nélkül úgy hagytad elbaszva.
Máig sem értem az egészet de ki tudja?
Rajtad kívül senki,talán majd az idő megoldja,
Mint minden mást,a magyarázkodást most halaszd el,
Megbántad,kár,már nem hiszem el egy szavad sem,
Az elején tisztáztuk, és előre megmondtam:
„Őszinteség nélkül nem lehetünk együtt a legjobbak.”
Ahány ember annyi szív, de a bástya ott borul,
Hogy elengedem a kezed, remélem nélkülem is boldogulsz.
Végre tisztán látok,nincs ködfelhő a fej felett,
De nem gondoltam volna,hogy velem is megteszed.
Szüntelenül azon görcsöltem,hogy jobb legyen,
De máig sem értem,hogy tehetted ezt pont velem.
Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal.Egyszerű életet éltem, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint bárki más: Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valaki, és nekem ez bőven elég. Nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igaz szerelem volt .
2009. november 7., szombat
Egy srác naplója....
El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz!
Szeptember 7.
Na üdv!
Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas.
Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek.
Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem.
Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon.
Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt.
- Szabad a hely? – kérdeztem tőle.
Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett.
A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat.
- Elnézést szabad a hely?
Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni.
- Hahó! Szabad a hely?
A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam.
És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt:
- Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett.
A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem.
Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot.
- Bocs!
Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott.
Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe.
Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna.
Csodálkozásomban véletlen megszólaltam:
- Jó trükk.
Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon.
- A végállomásra tartasz?
Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam.
- Nem.
Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt.
- Mindenki oda tart! Te is!
Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa.
Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig.
Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja.
A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna.
Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott.
A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem.
Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok.
Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra.
Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.
Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta.
Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része.
Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK!
Pá napló!
Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.
A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.
Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám:
- Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja?
Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.
- Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!
A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.
Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus.
Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek.
Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”
2009. november 4., szerda
Rossz álom
Az álom az hogy egy nagy erdő közepén egy boszorkány tanyán vagyok mindenhol régi házak és ütött kopot keresztek és üstök... ilyenkor hallom meg anyukám sikítozását és próbálom megmenteni de rendszerint elkések :S és nem sikerül sohasem és látom ahogy keresztrefeszítik és elég....ilyenkor riadok fel és remegek folyik rólam a víz és zokogok...ilyenkor ha erőt vettem magamon bemegyek anyukám szobájába és megnézem hogy nem volt e mégis igaz...lehet hogy nektek vicces de gondoljatok bele ha mégis halottan látnátok az édesenyukátok mit éreznétek és lehet h csak egy álomban de nekem olyan mintha igaz lenne de talán megtudom majd menteni és ez az álom eltünik.
Ui: azért nem írtam mert elfelejtettem a jelszavam és csak most tudtam visszaállítani :S szóval bocsika mindenkitől.És nem kell egyből azt gondolni h lementem a térképről xD (igen vikk ez neked szól)
2009. október 15., csütörtök
2009. október 10., szombat
Na nekem most van elegem mindenből...mintha mindenki ellenem lenne... ha megakarnának ölni a szavaikkal és a tetteikkel....mintha mindenki bántani akarna :( ez annyira szarul esik...ha azok akiket a legjobban szeretek csak baszogatnak és osztanak egyfolytában ... elegem van a vitákból ... nem tudom meddig fogom bírni vagy egyáltalán van e még értelme??? nem vagyok biztos benne hogy lenne :S
Ja és a készülő művemből egy részlet:
"Tudod milesz,ha a szeretetből gyűlölet lesz?
Mikor egy elmondhatatlan érzés testet ölt benned?
Mikor más szemmel nézel a világra,
lehullik rólad az álarc és meglátnak.
Kérdezed magadtól- VAjon kifog majd így is szeretni?
Ki lesz veled? Ki ért meg?Ki fogja a kezed?
És ilyenkor tünnek el az álbarátok és talán jönnek az igaziak de lehet hogy nem"
Hát egyenlőre ennyi a lelki állapotomhoz pás pus
félelem....
Talán nincs is olyan ember aki ne félne valamitől.Mindenkiben benne van a félelem.Az emberek félnek a tűztől,a pókoktól,a magasságtól,a magánytól.nehéz leküzdeni.Le lehet természetesen hisz az ember mindenre képes ha nagyon akarja.igazából a legnehezebb az hogy rászánja magát.és hogy szembenézzen a félelemmel.mindenki másképp reagál amikor fél.van aki elbújik.oda se néz,van aki a csöndbe menekül,van aki sikít.Embere válogatja.ha félünk valamitől nem abban a dologban kell keresni az okot.hanem magunkban.valahol mélyen megtalálja mindenki.legalább is jobb esetben.és ott mélyen le is tudja küzdeni.ehhez önmagunk ura kell hogy legyünk.nem kell agyturkászhoz járni ahhoz hogy leküzdjük(persze ez is egy alternatíva.van akinek ez kell).de minek.szerintem csak pénzkidobás.néha elég ha csak magunkba meredünk.vagy akár megfogjuk egy barát felénk nyújtott kezét.
Tátongó üresség...
Valami hiányt érzek magamban az utóbbi hónapokban.Tátongó ürességet.Mintha lenne egy feketelyuk ami elnyeli az örömömet és a jó kedvemet.Persze hogy szokott jó kedvem lenni de...de valahogy nem az igazi.Valami hiányzik mindenből.Tudok én örülni mindennek csak most valahogy nem úgy.Nem tudom mi van.Elvégre most iszonyatosan jó kedvem kéne hogy legyen mert ugye szerelem van meg barátok is itt vannak.Legszívesebben magamra ordítanék hogy hééééj ember mi van veled???!!!
2009. október 9., péntek
"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán,
és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar,
amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről:
miért történik, miért velem történt,
van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog?
Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele?
Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"
(Stephen King)
Na igen...
Na igen ez jól meg lett "asszondva" XDXD Na a lényeg hogy most már valahogy szakítok idő arra is hogy írjak ide minél többet szal No STREESS mert a nyugalom a hosszú élet titka de az élet szar ezért nem akarok sokáig élni by én :)
2009. október 1., csütörtök
A ma reggelem...
Miközben kalandoztak a gondolataim azon vettem észre magam hogy már a iskolánál vagyok és egy ujjabb szürke nap elé nézhetek a délelőtt folyamán.
Délután elmentem hastáncra és valami fantasztikusan esett.
Mára ennyit.PUSA <333
2009. szeptember 30., szerda
Könyv Ajánló : Kenyon, Sherrilyn:Álomszerető
Sherrilyn Kenyon a paranormális romantikus regények királynője, J.R. Ward, és Charleine Harris mellett a legnagyobb név a műfajban. Az Álomszeretővel induló Sötét Vágyak Vadászai sorozata a műfaj legnagyobb sikersorozata, regényei pedig világszerte több,mint tízmillió példányban fogytak eddig,és uralják a sikerlistákat. Kinley MacGergor néven Magyarországon is népszerű kosztümös romantikus regényeket ír.