- A szerelem nem abból áll, hogy bámuljuk egymást, hanem hogy ugyanabba az irányba nézünk kifelé. - Antoine de Saint-Exupery
- Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őreá. - Paul Gerardy
- Légy szíves, szelídíts meg engem! Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon, és én is egyetlen leszek a te számodra. - Antoine de Saint-Exupery
2009. február 28., szombat
Nah hát kaptok mára pár idézetet is:
Börtön
Szobám mélyén ülök, a világtól elzártan.
Egy Fekete Tulipán haldoklik a vázában.
Pontosan tudom, hány évet mulasztottam el,
hol nem kezdődött el az életem.
E falak között megállt az idő
az érzések kihaltak a szívemből.
Csak én vagyok ... egyedül.
Talán egyszer Börtönöm Kulcsa kezembe kerül.
A poshadt levegőtől megfulladok,
miközben kint szaladnak az évszakok.
A tükörben egy csüggedt tekintetet látok,
magamon kívül más társaságára hiába vágyom.
Nem ismerek másokat, csak homályba vesző vágyaimat.
Látok fiúkat, lányokat, szerelmeseket és barátokat.
De nem tudom milyen érzések vannak a világukban,
csak azt hogy, milyen élni hiányukban.
Nem tudom, hogyan kell másokat megérteni,
hiszen a szívem egy óriási tályogból vérzik.
A Nap Sugarai nem törik át a Magas Falakat.
Lámpafény marja szét hófehér arcomat.
Sokszor ostorozom testemet, lelkemet,
közben érzem, hogy félig már nem is létezem.
A Tulipán szirmai lassan elfonnyadnak.
Életem nagy lehetőségei a porba hullanak.
Próbálok kitörni e Börtönből,
de gyenge karom a rideg Vaskapun hiába dörömböl.
Mintha az lenne sorsom feladata,
hogy megtanuljak élni magányosan.
Olyan vagyok akár a kalitkába zárt madár,akit tudja, hogy e rácsok közt találja meg a Halál.
Szobám mélyén ülök, a világtól elzártan.
Egy Fekete Tulipán haldoklik a vázában.
Pontosan tudom, hány évet mulasztottam el,
hol nem kezdődött el az életem.
E falak között megállt az idő
az érzések kihaltak a szívemből.
Csak én vagyok ... egyedül.
Talán egyszer Börtönöm Kulcsa kezembe kerül.
A poshadt levegőtől megfulladok,
miközben kint szaladnak az évszakok.
A tükörben egy csüggedt tekintetet látok,
magamon kívül más társaságára hiába vágyom.
Nem ismerek másokat, csak homályba vesző vágyaimat.
Látok fiúkat, lányokat, szerelmeseket és barátokat.
De nem tudom milyen érzések vannak a világukban,
csak azt hogy, milyen élni hiányukban.
Nem tudom, hogyan kell másokat megérteni,
hiszen a szívem egy óriási tályogból vérzik.
A Nap Sugarai nem törik át a Magas Falakat.
Lámpafény marja szét hófehér arcomat.
Sokszor ostorozom testemet, lelkemet,
közben érzem, hogy félig már nem is létezem.
A Tulipán szirmai lassan elfonnyadnak.
Életem nagy lehetőségei a porba hullanak.
Próbálok kitörni e Börtönből,
de gyenge karom a rideg Vaskapun hiába dörömböl.
Mintha az lenne sorsom feladata,
hogy megtanuljak élni magányosan.
Olyan vagyok akár a kalitkába zárt madár,akit tudja, hogy e rácsok közt találja meg a Halál.
-----Akasha---
2009. február 27., péntek
2009. február 26., csütörtök
XD
Mostanába elég sokszor töprengek rajta,vajon mit kellene kezdenem az életemmel...de eddig mindig olyan dologra jutottam ami nagyon fájna a barátaimnak....de nekem egyszerűbb lenne.De nekik nem ők a hibáim ellenére is ragaszkodnak hozzám és ez nagyon jól esik nekem...hogy van aki szeret...akik velem vannak ha fáj a magány...
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. - József Attila |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)