2010. február 28., vasárnap

A mindennapokból kiszakadva egy érdekes hétvégét éltem át sok jóval és kevésbé sok rosszal,de ennyi rosszat még egyszer kibírnék,ha ugyan ilyen lenne vagy még jobb. 
Péntek: Elég húzós volt mivel 5kor keltem és este szallagavató volt,amit mi csináltunk.Hát nem lett olyan borzasztő sőt a műsor tetszett mindenkinek,bár nekem hagy még kivetni valót maga után.6 körül kezdődött volna az egész,de a telt ház miatt csúsztunk egy félórát. A műsor után elcsábítottak a csajok bulizni egy kicsit.Megfogadtam,hogy nem csinálok semmi őrültséget ami részben sikerült is és részben nem,de egyszer élünk és apró botlások és hibák beleférnek,hisz senki sem tökéletes.
Szombat: Hajnali fél5kor sétálás haza fele kicsit bebaszva és magassarkúban mivel az ment az ünneplő cucchoz és nem gondoltam arra,hogy én bulizni is fogok.Nagyba fáradtan haza estem és 3negyed10kor keltem ki az ágyból,mert mentem X elé a vonathoz =) így gyors öltözés fésülködés és minden egyébb aztán GO elé.Egésznap együtt lógtunk itt-ott és beszélgettünk mindenféléről csak arról nem amiről én szerettem volna sajnos,de majd máskor talán.De összesítve nagyon jól sikerült a nap.15:55kor ment a buszom ide haza anyuhoz de átkellett szálni -.-" és 25 percet várni,de az a jó hogy nem egyedül,mert találkoztam pár ismerőssel is. Haza értem 5re utána azt hittem,hogy már minden oké és volt egy tökéletes napom,de tévedtem mert elbasztam mindent,de remélem helyre hozható, de ha nem akkor így kellett történnie,mert minden ami történik annak úgy kell lennie. 

2010. február 27., szombat

Új vers vagy mi...

Vége a jó világnak itt a tél
Érzem,hogy életem véget ér
Elhagynak az emberek
Játéknak néznek csupán
Nem számít a szerelem
S efféle apróság.


Szemembe néz,érzem szíve jég
De elfogadni oly nehéz.
Az élet másnak móka,kacagás
de szegény szívem itt-ott repedt már.


Te pedig nézel bárgyú vigyorral
Nem érted mi kavart fel szavaiddal
Hogy miért fekszem vérbe fagyva,
emlékként a képed szorongatva?


Nem titok mit érzek
Szeretlek téged
Nélküled az élet fabatkát sem érne.

2010. február 24., szerda

Az ember a születése pillanatában kezd el haldokolni. A legtöbben egész életükben visszautasítják a halál kitartó hívását, mígnem egyszer súlyos betegen arra ébrednek, hogy ott ül az ágyuk szélén, mint egy közeli jó barát...

2010. február 23., kedd

Próbáltam én jobban lenni,de nem megy... azt hiszem majd megszokom ezt az állapotot idővel. Végülis mit vártam, hogy rövid időn belül jó lessz minden....hát persze...a tetteimért vállalni kell a következményeket és elkell végre felejtenem azt amit nem lehet vissza csinálni, de biztos "így jó minden"... de ha nekem nem jó?? sajnos ez már nem rajtam múlik... vagy mégis? mivan ha tudnék ellene tenni csak még nem tudom hogyan, de azt hiszem erre mondják azt, hogy az idő begyógyítja a sebeket...a nagy sz*rt az idő nem gyógyít be semmit maximum enyhít rajta.... de lessz majd valaki aki feltépi az elrejtett kis sebeket és újra szenvedhetsz vagy nem. Ezt még én sem tudom,de rájövök mindenre... 
Tudom,hogy semmi sem lehet tökéletes,mégis nehéz elfogadni rossz dolgokat cserébe a jókért.Mindig van pro és contra,egész életemben ezzel fogok foglalkozni,mégis a saját életemhez nincs egy okosok által megírt törvénykönyv,amit fellapozok és ott van a megoldás.
Mindenkinek van egy pohara,amibe folyamatosan cseppennek a terhek és egyszer nincs tovább.Mindig is foglalkoztatott a kérdés,ha egy poharat elhasználok,akkor kapok egy másikat?Vagy kiömlik és újra üres lesz?DE akkor mi értelme,hogy ha tele lesz,akkor kiakadok?Ennyire erővel lehetne feneketlen az a pohár?Vagy minek egyáltalán pohár?
Nem értem.
Mire vágyik az ember?Mindig langyos vízre vagy néha forróra,néha hidegre?Vannak egyáltalán normális emberek a világban? Mindig is elég megfontolt voltam komoly döntések meghozatalában és sosem akarom megbánni utólag egyiket sem.Nehéz helyesen dönteni,sőt hiszem,hogy nem is létezik mindig helyes döntés.De a francba,egyszer dönteni kell! Erről már korábban is sokat írtam,hogy mikor vacilálok,akkor is már réges rég tudom a döntésemet,csak próbálom meggyőzni magam,hogy az a helyes.(pedig soxor nem az) Tudom...de azt is tudom,hogy valamikor (fogalmam nincs mikor) de valamikor máshogy fogok dönteni és ez elkeserít.Előre tudni valamit nem tudom nyugtató érzés-e.Bár mindig azt mondják,hogy reménykedni rosszabb és ezzel én is egyet értek. A bajom csak az,hogy ha előre tudom,akkor minek csinálom most?Haha mert reménykedem,hogy nem következik be.Ez a fránya remény mégis mindenhol ott van,pedig mindenki tudja,hogy mi szüljük saját magunknak és mi is ölhetjük meg.
Úgy tudnám megölni ha úgy döntenék,ahogy szerintem egyszer majd fogok.De mi van ha tévedek?
Nem is olyan egyszerű ez,mi?
Vagy csak én bonyolítom túl megint.
Nah jó8

2010. február 22., hétfő

Az igazság néha jobban fáj,mint egy ártatlan hazugság...

és mennyire igaz.Fáj ha az arcodba mondják,hogy igen te cseszted el,mert nem ismerted fel a jót,pedig az orrod előtt volt....hibáztass másokat akkor is tudod,hogy te basztad el,de valahogy túlkell lépni ezen is...de mivan  ha nem megy,ha fáj elengedni a múltban történt dolgokat....és minden este úgy fekszel le, hogy érzed a dolog súlyát,de félsz ha megpróbálod megint ugyan az lessz a vége...egy újjabb csalódás......de persze minden olyan két oldali...ha félsz és nem próbálod meg elmulasztassz egy új esélyt arra,hogy boldog legyél...ha megpróbálod elmondhatod,hogy igen megpróbáltam nem jött össze ez van.Tudom,hogy mit kéne tennem,de félek hogy rosszul fogom viselni az elutasítást  és magamba zuhanok.Szóval egyenlőre várok és fontolgatom a dolgot,hogy lehet nekem kell megtenni az első lépést....



2010. február 21., vasárnap



Ez a szám valahogy most úgy illik a hangulatomhoz és úgy mindenhez.Teszem itt az erős embert pedig kurvára nem vagyok az...egyszerűen összefogok zuhanni a dolgok súlya alatt,de még tartom magam...bár kitudja meddig. Sok ember van mellettem akikre számíthatok,de van amiket ők sem tudnak levenni rólam akár mennyire szeretnék. Most az is nagyon sokat jelent nekem,hogy mellettem vannak és meghallgatlak.
Ma valami hihetetlen teherként zúdult rám a magány és nem tudtam ellene mit tenni,az utóbbi időben emberek közé sincs kedvem menni hiába hívnak rengeteg helyre. Már írni sincs most kedvem,de ígérem bepótolom valamikor.

Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk, hogy a végén magunk előtt is álarc mögé bújunk.

2010. február 19., péntek

Kész vagyok....

Totál kimerültem ettől a héttől,pedig semmi olyan megeröltetőt nem csináltam,de nem számít.Jól érzem magam :) és itt a jó idő is =) ami annyira állat =D a kimerültség mellett eszméletlen,hogy mennyire jó kedvem van. Tegnap találkoztam fogadott hugommal meg pár haverral és mondanom sem kell , hogy mekkora röhögés volt xD Megbeszéltük,hogy milyen piját viszünk az egy hetes miskolci partyra =) meg ilyesmi.
Aztán igen jövőhét hétvégén lehet,hogy megyek haza (meglátogatom a családot) mert kivannak akadva,hogy augusztus óta nem sűrűn látnak,de ez van =)


Ui: Hugim talált egy vicces zenét,nekem tetszik xD

2010. február 16., kedd

Új versike :)

Mikor az utolsó remény is elveszni látszik
Sötétség lesz úrrá a világon
A kislégvár romokban hever
Összeomlott álmok
Fájdalmas kisérlet
És a herceg már messze tőled.
Szívedben mintha tőr lenne
Szúr s ég fájón
Nem húzod ki,mert
Emlékeztet a szépre
Hogy volt valamikor egy szép élet,
Mikor megvolt minden.

Ábránd...

Ott ültünk a padon, te meg én. szerettelek, és te is szerettél. Elmeséltem minden féltett titkomat, és te mindig meghallgattál, csak.. egy percre mintha én nem én lettem volna, kiszálttam egy pillanatra zokogó testmeből, ki válladra hajtotta könnyes arcát, s úgy suttogta el a legfélelmetesebb szavakat, megijedtem nagyon. .és még most is remegek.. mert nem voltál ott. nem volt ott senki. egyedül sírtam, lehajtott fejjel, a semmibe kapaszkodtam, a semmihez beszéltem, én nem tudom.. talán nem is létezel..


nélküled elveszek,csak  veled létezek. hogyan?

"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz Te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett...zamatos...kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy Te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz Te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a Legjobb Szilva Lenni... ♥"

Ez egy jópofa idézet ,amiben nagyon sok fontos dolog van például az,hogy ne akarjunk mások lenni mint akik vagyunk,ne akarjunk egy pasi miatt vagy bárki miatt megváltozni,hisz lehet hogy jön majd valaki aki úgy fog minket szeretni amilyenek vagyunk,csupán önmagunkért;) Volt hogy én is megakartam változni egy pasiért ,de elveszettem önmagam és lassan a fiú se szeretett pont azért aki lettem ,hisz azért szeretett amilyen eleinte voltam :P Én úgy érzem most lelkileg hogy nem találom önmagamat  és nem tudom hogy a  szilva vagy a  banán vagyok-e

"Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában."
de mégsem. én nem tudom legyőzni, és csak kattog az agyam, és mindig mikor újra és újra rámzuhan minden megreszketek, és hiába nézek bármerre... egy nagyon távoli megmagyarázhatatlan tükör-kéz nyúlik csak felém a messzeségből, és nekem az az érzésem van, hogy más nem is akar... úgy érzem végtelenül egyedül vagyok, úgy érzem olyan messze van a világ, olyan messze minden tőlem... sírok és mégis maszkot kell erőltetnem az arcomra, mégis színházat kell hoznom a világomba, hogy minden rendben legyen. vagy majdnem minden.
csak a színfalak mögött könnyezek. csak ott szabad...



2010. február 15., hétfő

Végre...

valami változás jó irányban az életemben.Ez a vasárnapi beszélgetés óta van így,mivel nagyon jó barátok lettünk megint (nevezzük X-nek) Xel és lehet hogy minden helyre jön és a régi a lessz =) de ez csak reménykedés,de ez kellene ahhoz,hogy visszakapjam a régi imádott életem,ahol mindig számíthattam valakire és velem volt mindenben,akkor is ha nem volt igazam és ha ez így volt akkor őszintén és normálisan megmondta.
Holnap tz-t írok nyelvtanból és az elméleti résszel van néhány gondom,a legnagyobb hogy nem tanultam meg xD
De ma írtam töri tétel dolgozatot,ami nagyon jól sikerült :), az irodalomról ezt nem mondhatom el,de az se lett szörnyű.Na lépek tanulni mindenkinek szép estét :)

2010. február 14., vasárnap

Egy valakinek aki megérdemli :) (L)

Kis reménysugár...

Lehet hogy a valentinnap tényleg összehozza az embereket??? Ma végre nagyon hosszú idő után újra beszéltem egy olyan emberrel aki hiába is tagadnám még mindig nagyon fontos nekem :) és már nem utál =) tényleg jó ez a valentin-nap. Csak lehet,hogy még sem annyira mint én várnám,de hinni kell a csodákban,mert lehet,hogy minden helyre jön majd idővel.Remélem minden jól alakul.Szurkoljatok =)
Most ünneprontó leszek. Előre is elnézést kérek minden fanatikus Valentin nap rajongótól, de közléskényszerem van.A Valentin nap szép dolog és egy ilyen elvetemülten romantikus léleknek, mint amilyen én vagyok, akár szüksége is lehetne arra, hogy legyen az évnek egy szeretős napja. Amerikai agyszülemény, szép és valaki nagyon jól kitalálta, de igazából lényegtelen. Nem a jól bevált véleménysablonokkal szeretnék dobálózni, de szerintem fontosabb több kicsi, mint egy nagy. Ez erre is igaz.Elnézést kérek mindenkitől, akiben illúziót romboltam! Itt szó sincs érzéketlenségről, csupán.. Mindenki értelmezze, ahogyan akarja.

És ha már Valentin nap, BOLDOG NÉVNAPOT minden Bálintnak! 

2010. február 13., szombat


Sokszor ellentmondásosak a bejegyzéseim,ez is egy nagyon jó bizonyítéka annak,hogy kettős személyiségem van.
Van aki ebben kihívást talál,hogy egy testben két különböző személy lakik és csak úgy váltogatják egymást.Én sem tudom mi váltja ki.
Most megint a rosszabbik énem uralkodik.Az elmúlt időszakban annyi lelki behatás ért,hogy egyszerűen belefáradtam és ettől (gondolom védekezés) krónikusan érdektelen lettem és hozzá még egy kis érzéketlenség is párosult.
Már Ő is észrevette ,érzi rajtam,hogy nem vagyok olyan mint szoktam,hogy hideg vagyok vele.Mit csináljak per pillanat Ő sem tud úgy érdekelni,ahogyan szokott.Nem Ő tehet róla.
Persze tudom,hogy bámikor elmúlhat és olyan leszek mint szoktam és visszaszáll belém a sok érzés.Kiváncsi lennék most hol vannak.
Azt sem tudom eldönteni,hogy szeretem vagy utálom mikor ilyen vagyok.Annyival könnyebb minden,mert egyszerűen semmit nem érzek,lepereg rólam minden és felőlem mindenki azt csinál,amit akar,csak engem hagyjanak békén.Ugyanakkor meg rossz,hogy nem érzem azt a szeretetet emberek iránt,akikről tudom ésszel,hogy szeretem őket.

Kezdek észhez térni

és újra önmagamra találni.Ami persze eleinte nehéz az elmúlt hetek után,de jó úton haladok azt hiszem.Közeledik felém valami jó talán... még gyanakodva méregetem és nem tudom mit tegyek. Elfogadjam  és higgyek újra?? Vagy mindennek mindig ugyanaz az útja?Talán,de ez most kit érdekel egyszer nekem is lehet valami jó és lehetek újra egy kicsit a régi...na nem teljes mértékben,de azért valamennyire.
A boldogság pillanatok műve,egy pillanat hozza és egy pillanat viszi,de a pillanatokért élek.Sok boldog pillanatra várok és ehhez csak a megfelelő emberre várok még akivel megosztom,majd az én pillanataim és ő is velem az övéit.Szurkoljatok,hogy megtaláljam. :)

2010. február 12., péntek


Van egy mondás,miszerint szeretni valakit annyit jelent,hogy soha nem kell kimondanod azt,hogy bocsáss meg.Talán túl merev ez a megfogalmazás,mégis most itt ülök és azon gondolkodom,mi a határ,hol van az a pont mikor már nem fér bele több bántás és megalázás a szeretlek szóba?
Legtöbben elvből elítélik a fizikai bántalmazást,de mi van a lelkivel?Pusztán azért mert nem hagy maga után külsérelmi nyomot,nem is vesszük olyan véresen komolyan?Ilyen a lelki bántalmazás,senki nem látja a sebeket de attól azok még ott vannak.
Vajon a valódi szeretet megendegheti magának,hogy komolyan megbántsa a másikat?És miután porig aláztak és lelkileg kivégeztek,számítania kellene a térden csúszós könyörgésnek?A szép szavak, a könnyek ezek után olyan üresnek tűnnek,mintha semmi tartalmuk nem lenne.
A végére már azt sem tudtam ki a szánalmasabb...
...Ő vagy Én?

2010. február 10., szerda

Attól, hogy nem beszélsz rólam,meg nem vagyok halott
Élek, félek egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az éj,érzem a szelet.
De már semmi sem jó, nem vagyok veled.
Attól, hogy sírok még nem vagyok gyenge
Élvezed, hogy kínzol és én belehalok ebbe
Szorít az idő bár tudom már elkéstem
Rövid időn belül meghal bennem minden
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék
Felvágott erekkel, ágyadba feküdnék,
Te benyitnál csendesen, észrevennél engem
Így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem.

2010. február 9., kedd

Világvége hangulatom van...

mostanában elég gyakran...ok nélkül egyszer csak bevillan,hogy abból áll az élet,hogy forgunk egy mókuskerékben...és miért?Mert mindenki így csinálja.
 miből is áll az élet?Tanulás,munka,karrier-szerelem,házasság,gyerek-fiatalság-öregség-halál.
Azért gürizek rohandt sok évet az iskolában,hogy dolgozhassak és azért dolgozok mindennap hogy legyen rohadt sok pénzem amit majd elköltök. Belezúgok egy hapsiba,mert ugye ezt így kell. Aztán összeházasodunk,mert hát a szerelmesek ezt csinálják,aztán szülök egy-két gyereket,mert ezt is így szokták,mert a család boldogít persze és ezt a kurva emberi fajt persze fent kell tartani.
Aztán azon kapom majd magam,hogy öreg és csúnya lettem és szépen meghalok.Ha belegondolok,hogy a f*szba ne lenne már szar hangulatom???
Mindenkinek az élete során túl kevés az olyan dolog, ami kizökkenti a mókuskerékből.


Ui: Ennek ellenére megint beteg vagyok.Szétrobban a fejem,lázas vagyok. Jah és a levegő luxuscikknek számít nálam,mert azt sem kapok.Miért is ne lennék megint ilyen rohadt beteg????

2010. február 8., hétfő

Igazi vágyak


Egyre jobban kezdek rájönni milyen is vagyok valójában,pontosabban,hogy milyen nem vagyok.Amilyen sosem voltam csak úgy tettem,mintha olyan lennék,de már nem számít,nem akarom.
A fene nagy büszkeség és határozott kiállás,amit belém neveltek,amilyennek egy igazi nőnek lennie kellene,nem létezik bennem.Azt hittem jobb lesz nekem, ha megpróbálok ilyen lenni de csak rosszabb lett mert az emberrel az alapján viselkednek így vagy úgy mások,amilyennek mutatja magát.
Nem tudom,hogyan csinálta de kihozta belőlem a mélyen szunnyadó valódi énem,amit mindig szégyeltem,amit folyamatosan elnyomtam.Hogy miért?Nem akartam gyenge nő lenni.Pedig lehet pont az tett gyengévé,hogy nem vállaltam fel önmagam.
Egyáltalán nem vágyom a függetlenségre,mindig is azt szerettem ha birtokolnak,ha rajonganak értem,ha valaki kisajátít és akivel én ugyanezt megtehetem.Hogy miért?
Mert nem akarok egyedül lenni,kell valaki,aki csak az enyém és senki másé.Akiért érdemes minden nap felkelni,akiért élhetek,aki mindig velem lesz.Azt akarom,hogy valaki úgy sírjon értem,ahogyan én sírok érte,hogy én legyek az aki élteti,akiért elmenne bárhova,akit elpusztít a hiányom.És akiért én is ezt érzem.Mégha mások szemében szánalmas is.....

Napi idézet :) (ismét,mert már régen volt)

Ha nem lenne sötét sose látnánk a csillagokat.

2010. február 7., vasárnap

Köszönöm

Szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell írnom azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Köszönöm szépen evermoreandnight (: (http://evermoreandnight.blogspot.com/)

1. Claudia Gray a kedvenc írom.
2. Utálom a rózsaszínt
3. Elég fura személyiség vagyok.
4. Imádok bulizni
5. Régen rendőr akartam lenni.
6. Imádom a telet és az őszt meg a tavaszt
7. Szeretnék még sok verset írni és diplomát szerezni :)

2010. február 6., szombat

You







The words have been drained from this pencil
Sweet words that I want to give you
And I can't sleep
I need to tell you
Goodnight

When we're together, I feel perfect
When I'm pulled away from you, I fall apart
All you say is sacred to me
Your eyes are so blue
I can't look away
As we lay in the stillness
You whisper to me

Amy, marry me
Promise you'll stay with me
Oh you don't have to ask me
You know you're all that I live for
You know I'd die just to hold you
Stay with you
Somehow I'll show you
That you are my night sky
I've always been right behind you
Now I'll always be right beside you

So many nights I cried myself to sleep
Now that you love me, I love myself
I never thought I would say this
I never thought there'd be
You 
Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged.

Nekem fáj...

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.

Minden olyan zavaros...

Akkora anarchia van bennem,hogy saját magamon sem tudok eligazodni.A helyzet egyre rémisztőbb...már nem ismerek magamra...hazudok magamnak részben és mindenkinek fájdalmat okozok még annak is akit szeretek...
Mikor a realitások talajára lépek elönt egy kiábrándító érzés,mintha szembesülnék a ténnyel,hogy mindaz,amiben hiszek,minden,amire vágyom nem áll meg a valóság világában.Vajon léteznek azok a dolgok,amikben én hiszek?

2010. február 5., péntek

Never think

I should never think
What's in your heart
What's in our home
So I won't

You'll learn to hate me
But still call me baby
Oh Love
So call me by my name

And save your soul
save your soul
Before you're too far gone
Before nothing can be done

I'll try to decide when
She'll lie in the end
I ain't got no fight in me
In this whole damn world
Telling you to hold off
She said hold on
It's the one thing that I've known

Once I put my coat on
And how I know it's all wrong
She's standing outside holding me
Saying oh please
I'm in love
I'm in love

Girl save your soul
Save your soul
Before you're too far gone
And before nothing can be done

'Cause without me
You got it all
So hold on
Without me you got it all
So hold on
Without me you got it all
Without me you got it all
So hold on
Without me you got it all
So hold on
Without me you got it all
So hold on
Hold on

Stop!!!



Azt hiszem hibát követtem el,tudtam közben is,hogy nem kellene ezt csinálnom de könnyelműen bíztam tetteim következményeinek elmaradásában.
Most egy olyan helyzet akalult ki,ami megijeszt.Most hirtelen észhez tértem de nem tudom mi menthető még.
Minden olyan könnyű lehetne de folyamatosan nehéz helyzetbe sodrom magam,mintha azt élvezném ha nehéz az életem.Lehet mazoista vagyok?
Vagy csak egyszerű önigazolásra találok ezekben a helyzetekben,hogy milyen szerencsétlen is vagyok én.
Mostmár szemléletmódot kell váltanom!!!

2010. február 4., csütörtök

Az aura színei =)

Vörös-Energia,erő,harag,szexualitás,félelem,ego
Narancs-Önuralom,törekvés,bátorság,gondolkodás,akaratgyengeség,közöny
Sárga-Derűlátás,boldogság,értelem,barátságosság,habozás,könnyű vezethetőség
Zöld-Béke,gyógyítás,részvét,álnokság,féltékenység
Kék-Spiritualitás,hűség,kreativitás,érzékenység,kedvesség,rosszkedv
Lila-Erős Spiritualitás,bölcsesség,intuíció
Indigókék-Jóindulat,erős intuíció,útkeresés
Rózsaszín-szeretet,őszínteség,barátság
Szürke-Depresszió,szomorúság,kimerültség,kételkedés
Barna-Kapzsiság,öncélúság,önfejűség
Fekete-Energiahiány,betegség,közelgő halál
Fehér-Tökéletes egyensúly

Jelenlegi hangulat zene...

2010. február 3., szerda

Szerelmi vallomás.. xD

Tegnap egy nagyon meglepő dolog történt velem :) egy olyan ember vallot szerelmet akiről nem is gondoltam volna...mert ismerem lassan egy éve és semmi erre utaló jel nem volt,főleg hogy csere diák most pesten....de bírom olyan kis aranyos csak az a baj,hogy barátságnál többet nem érzek iránta,mivel ő nekem csak egy nagyon jó barát és lehet hogy jövő héten megyünk kajálni meg moziba együtt :D ... és sajna már csak egy évig van Mo-n és utána megy vissza .... egyébbként nagyon helyes és figyelmes és imádni való az akcentusa is =).... jah igen aki velem szokott lógni az ismeri Curtis-t is :) jah rakok egy képet is róla mielőtt kiakad,hogy engedélyt is kértem rá,hogy írjak és képet nem rakok :)
Szóval íme Curtis<333 :

Music :)

"Nem sírok ne félj,csak erős ez a fény attól könnyezem..."

A fájdalom sok féleképpen megmutatkozik és mindenki érzi az élete során. A fizikai fájdalom mellett eltörpül a lelki, amit azok tudnak okozni neked akiket szeretsz. Megbízol bennük és a végén csak kihasználnak és eldobnak,mint egy használt zsepit és ezellen nem tudsz semmit tenni akkor sem ha akarnál.Belefáradtam ebbe,hogy játszanak velem az emberek....hogy kihasználnak,becsapnak és én ismét padlón leszek ahonnan egyedül kell felkelnem mert senki nem nyujt segítő kezet.....de már megszoktam az élet vele járója a fájdalom és az üresség amit az utóbbi időben érzek.Kicsit kivagyok készülve,de persze nem mutatom ki,mert mint mindig erősnek kell lennem,mert másoknak szüksége van rám és ezért reggel mikor kilépek a kapun a szokásos hamis mosoly jelenik meg az arcomon ami azt sugalja az embereknek,hogy nyugi minden rendben.....de ez nem igaz,semmi sincs rendben...

A barátság nem élet-halál kérdése,annál sokal fontosabb.


Jó ideje  foglalkoztat egy kérdés,de egy ponton mindig megakadtam,nem jutottam előre,nem találtam meg a miértre a választ.A barátság kérdése foglalkoztatott,hogy hogyan történik meg,hogy valaki eltűnik az életünkből,akiről azt hisszük igaz barátunk.Rá kellett jönnöm,hogy minden emberi kapcsolatra ki kell terjesztenem az eltávolodást, mert mindenféle kapcsolatban ugyanaz a folyamat játszódik le.Mindig van egy pont,ami elindítja a folyamatot,csak általában az egy olyan apróság,hogy nem vesszük észre,vagy ha észre is vesszük nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget.De vmi ott és akkor megváltozik és a két ember elkezd távolodni...ezt érezzük is belül és tudjuk is,hogy valamit tenni kéne,felhívni,elhívni vholva beszélgetni,kicsit ápolni a kapcsolatot de mindig akad jobb dolgunk,úgy vagyunk vele,hogy majd holnap,majd jövő héten hiszen mi magunk sem hisszük,hogy ennek következményei lehetnek.Telik az idő és egyszer csak belénk hasít,hogy hoppá mostmár tényleg elhidegültünk egymástól,kevesebbet beszélgetünk,ha beszélünk is,akkor is felszínes dolgokról,másokkal más programokat szervezünk.Ekkorra már a pont kis szakadékká növi ki magát és ilyenkor viselkedik rosszul mindkét fél,mert egyik sem tesz semmit.Persze ezek a dolgok nem tudatosak akkor.Mikorra eltűnik az életedből a másik,bánni kezded,keresed kutatod,hogy mit rontottál el...és utólag olyan egyszerűnek tűnik a megoldás,csak fel kellett volna hívnom őt,csak el kellett volna mondanom,hogy fontos nekem...de nem tettem meg.Valami visszatartott,talán a közhely,hogy vannak dolgok,amiket nem szabad erőltetni.


F**om kivan

Baszottul elegem van a rohadt képmutató seggfejekből akik képtelenek felfogni,ha a másiknak van igaza -.-" jajj de sajnálom őket.A gerinctelen paraszt majd megkapja a magáét...mert egy buzi idióta seggfej paraszt... azt hiszi okosabb másoknál,pedig nem... nagyon nem.Mert ha mi nem tudunk megcsinálni valamit levagyunk baszva...de ő se tudja megcsinálni csak jegyzetből -.-" buzitajparaszt -.-


ui: mint látjátok raktam be számlálót végre :) ennyi idő után.(mert rájöttem,hogy kell) XD

2010. február 2., kedd

Pokoli hétvége

Igen jól olvastátok és lehet, hogy ez még enyhe kifejezés is arra ami történt.Nem,nem fogom leírni nektek,majd egyszer ha valamennyire túltettem magam rajta és nem fog ennyire fájni.Mert eléggé megviselt az hogy egy olyan ember tett velem ilyet akit szeretek,igen még ezek után is. De ezt nem tudom már elnézni mert mindennek megvannak a maga határai és ez nagyon túl ment ezeken.Nem mondom hogy őt utálom,csak azt amit velem tett,de azt nagyon ...gyűlölöm...azt sem tudom hogy lehet egy ilyen dolgon túl esni anélkül, hogy az öngyilkosság gondolata ne forduljon meg az ember fejében. Főleg akkor ha ez a bizonyos dolog még álmaimban is kísért és bevillan az a sok rossz dolog ami ezen a hétvégén történt.Legszívesebben véget vetnék ennek...az egész rossz dolognak.
Mielőtt másra gondoltok nem nem hagyott el senki és nem is csalt meg senki...még ha csak ez történt volna akkor letudnám nyelni,de nem tudom.
 Valaki segítsen :'( mielőtt túl késő.