Még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történt, hogy el vesztettem Őt :( Úgy érzem, mintha egy rossz álom lenne az egész és nem sokára felébredek és  minden úgy lesz ahogy régen. Most üres, reménytelen és bizonytalan vagyok. Nem értem, hogy mit nem adtam meg neki vagy miért nem voltam elég jó? Miért más kell neki és nem én? Mi együtt terveztük a jövőnket és most hirtelen minden véget ért... és a sok miértre nem kapok választ. Próbálom tartani magam és nem hagyom hogy depis legyek vagy valami őrültséget csináljak, de egy kis hang olyan, mintha állandóan azt suttogná, hogy tegyem meg, mert akkor nem fog tovább fájni...Ez olyan nehéz... 19 hónapnak a VÉGE és az okokat nem tudom, így elég nehéz elfogadni. Ami a legszörnyűbb,hogy egy telefon hívással ért véget ami kb. annyiból állt, hogy nem szerelmes belém, de szeret....na ez a röhejes. Utálom ezt az egész szar szerelem dolgot...hazugság az egész és elegem van, hogy a végén mindig fáj és kegyetlenül :( de mennem kell előre és nem adhatom fel... látom, hogy boldog nélkülem (ami fáj, de az jó ha legalább ő boldog)  

Nem értem...

Igazából most nem szomorú vagyok vagy ilyesmi, hanem épp ellenkezőleg :) Nagyon jó kedvem van. Pedig az utóbbi időben elég sok dolgon mentem keresztül, amiről majd később beszámolok, de a lényege, hogy egyik napról a másikra összetörtem és nem tudom, hogy sikerült felkelnem a padlóról megint, de itt vagyok és élek és új erővel leírom a történteket :) Addig is itt egy jó kis zene a kedvetekhez :) Kitartást minden szomorú sorstársamnak! ♥