Halottak napja...

"Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva."

(Reviczky Gyula)

Ma van halottak napja... Ilyenkor minden ember kivonul a temetőbe virággal és mécsesekkel tiszteletét tenni elhunyt barátok, családtagok előtt. Szomorú nap.... Nekem mindig az a pillanat jut eszembe erről mikor Anyukámékkal mentünk gyerek koromba a temetőbe és láttunk egy idősnénit aki állt a sírnál és némán zokogot... akkoriban nem igazán foghattam fel, hogy mit is jelent elveszteni egy szerettünket, de mára sajnos már megtanultam.