Halottak napja...

"Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva."

(Reviczky Gyula)

Ma van halottak napja... Ilyenkor minden ember kivonul a temetőbe virággal és mécsesekkel tiszteletét tenni elhunyt barátok, családtagok előtt. Szomorú nap.... Nekem mindig az a pillanat jut eszembe erről mikor Anyukámékkal mentünk gyerek koromba a temetőbe és láttunk egy idősnénit aki állt a sírnál és némán zokogot... akkoriban nem igazán foghattam fel, hogy mit is jelent elveszteni egy szerettünket, de mára sajnos már megtanultam. 

Altató estére... Szép álmokat! :)

"Az álmok valóra sose válnak, 
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép. 
Az ébredéskor mienk a valóság, 
S amire vágytunk - szappanbuborék."

"S úgy fogok majd otthon meghalni,
Mint egy kölyok,
Akinek tréfa volt az élet
És ok nélkül pihenni tér meg."

Mint látjátok kicsit átalakult külsöleg a blog, bár még finomítok rajta, mert még nem az igazi :) de remélem tetszeni fog.

Még mindig szét vagyok esve egy kicsit, de igyekszem összeszedni magam. Épp készül egy új írásom is, amit ha végre befejezek nektek fogok először megmutatni, bár bevallom félek a véleményektől, mert magammal szemben ugye kicsit elfogultabb vagyok, mint más külső szemlélő, de azért majd várom a kritikát... ne kíméljetek :) 

Ma rám törtek az emlékek, mert nem sokára egy éve lesz, hogy egy kedves ismerősöm elhunyt... A családját        sajnálom a legjobban, mivel egyke volt és szegény szüleinek ő volt a mindenük... és sajnos nem mondhatjuk azt ebben az esetben, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mert nem tudjuk elképzelni azt a fájdalmat amit egy szülő érez a gyermeke elvesztésekor... nem is kívánom senkinek.. 

Keresek,kutatok...

"Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt."

Ma annyi helyre beadtam az önéletrajzom, hogy a két kezem nem elég, hogy megszámoljam. Azt hittem könnyebben fog menni ez az "álláskeresősdi", de kitartás nekem., addig is belet emetem magam a tanulásba és próbálok nem összetörni.
A hétvégén meglátogattam a szüleimet és hát hol is kezdjem kicsit fura volt az egész. Azt éreztem, hogy nem vagyok már odavaló...ilyen ha kinövi az ember a szülői házat? Talán igen.... Valahol azt hiszem azért az is közbe játszik ezekben a fura érzésekben, hogy nagyon rég találkoztam a barátaimmal amit a közel jövőben igyekszem bepótolni, de sajnos nem könnyű időpontot egyeztetni senkivel :) 

Elveszve....

"Az önámítás olyan, mint a hangos zene: segít elhallgattatni a belül zajongó ürességet."

Kicsit üresnek és elveszettnek érzem magam... a tegnapi nap folyamán megköszönték a munkám és szépen kirúgtak, ezt mind azzal magyarázták, hogy nem tudják össze egyeztetni az egyetemi óráimat a munkámmal..... De kérdem én, ha már a felvételemkor közöltem, hogy egyetemista vagyok és nekem óráim vannak, akkor mi a francnak kellett egyáltalán felvenni??? Most nagy erőkkel keresem az új munkahelyem és tanulok, ha már más nincs....De ami a legjobban fáj, hogy úgy érzem mindenkinek csalódást okoztam... utálom,ha csalódna bennem az emberek és ilyen után sajnos elég nehezen tudok talpra állni, de azért próbálkozok. A pozitívum, hogy a Szerelmem mellettem áll teljesen és támogat mindenben... Ő a világ legjobb pasija!!!! (L) Egyszerűen imádom, még ennyi idő után is minden nappal egyre jobban szeretem :$

Na hol is kezdjem, mondjuk ott, hogy ma bele olvastam egy kis 15 éves körüli lányka blogjába, amit így mutatóban küldött el az illető. Mivel nem tudom mennyire tudjátok én magyar (illetve történelem) szakos hallgató vagyok az egyetemen így mindig feltűnik a sok helyesírási hiba.....tudom nem szép dolog így kritizálni , de amikor már szándékosan helytelenül írnak az emberek attól kicsit megzuhanok. Így már nem is olvastam 1-2 bejegyzésnél többet a blogból, amit sajnálok, mert biztos vannak érdekes bejegyzések. Na egy szó, mint száz kérlek erre picit figyeljünk. Nekem is van, hogy hulla fáradtan leülök gépelni nektek ami eszembe jut és annyira nem veszem észre a hibákat, de próbálok olyankor is figyelni. Na mára ennyit a kritikából.

A másik dolog amin elgondolkodtam az egy étterem kritikai blog. Régen szeretnék már valami ilyeszmiről is írni, mert nagy szenvedélyem a gasztronómia és hát ki nem szereti a finom ételeket és a kedves, figyelmes kiszolgálást? 
Amúgy megvagyok azt hiszem, még mindig lebegek valami kétes állapotban, amit nem tudok behatárolni, de legalább a párom velem van. Ha nem is minden pillanatban vagyunk együtt, de a fárasztó és agysejt gyilkoló munka után jó megölelni valakit akire mindig lehet számítani és aki már elég régóta az életem része és az is marad :) Már felmerült az is, hogy jövőre kiköltözünk Angiába, amit nem is bánnék már végre, mert picit unom már Magyarországot. Remélem minél hamarabb sikerül kijutni :) Még egy dolog amit már nagyon várok: az OKTÓBER .... akkor veszem meg a kicsikémet (egy csodás fényképezőgép) és akkor már minden bejegyzés csak saját képpel fog menni. Itt az egyik képem.... remélem tetszik :)

 (Szerzői jogokat fent tartom!! )

Kicsi összevisszaság....

"Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe."

Kicsit összevisszaság van bennem,mert valahogy olyan érzésem van, mintha csak egyhelyben toporognék és nem nagyon lenne belőle kiút.... a meló az egyetem valahogy már annyira nem kecsegtetne ígéretes jövőt a számomra, de valahol meg szeretném csinálni és tanulni akarok, hogy egyszer jó tanár lehessek, de most egy kicsit meghanyatlottam....lehet, hogy csak a kimerültség vagy valami más nem tudom. Nem szeretnék sokáig ilyen érzéseket magamban, de ez van. Holnap már megyek órára, remélem az kicsit meghozza a kedvem...bár az Ókor történet nem a szívem csücske :D de ott kezdődött minden, ahogy mondani szokás :)  A másik dolog amin ma még kicsit meglepődtem, hogy az ember milyen apró részletességgel emlékszik több éve történt szinte jelentéktelennek tűnő dolgokra....Na hagyjuk most ezt egy kicsit :) Legyetek jók, majd még jövök a helyzet jelentéssel valamikor :) 

Ui: Köszönöm, hogy eddig 27750-en olvastatok :) Pusziiii érte :)

Most azt hiszem kijött a régi énem....annyira felhúzott az egyik munkatársam, hogy közel voltam ahhoz, hogy nagyon megüssem,de türtőztetem magam :) Egyszerűen utálom ezt a hatalom mániás hülye ribancot (már elnézést a kifejezésért). Kicsit térjünk el ettől a dologtól most. Az egészségügyi dolgaim ismételten nem a legjobb irányba haladnak a nagy hajtás miatt, de egyszer csak megjavulok remélem. 
Egy bizonyos ember elkezdett ismét blogot írni, ami kicsi melegséggel tölti el csepp szívemet :) Emiatt kicsit rám is rám tört a nosztalgia érzés, ahogy mondani szokás.... azok a régi szép idők, amibe néha nagyon vissza vágyunk, de aztán rájövünk, hogy akkor sem lenne másképp, mert akkor nem tartanánk ott az életünkkel ahol most, mert a boldogságig hosszú út vezet.... de mi a boldogság??? Szerintem csak pillanatok sokasága, ami hamar elillan, de valami mindig megmarad belőle...talán egy barátság ami tudod, hogy soha nem szakad meg, akkor sem ha nem beszéltek mindennap vagy nem a szomszédban lakik...  Na most már elég az érzelgősségből és mindeninek kitartás, mert jövőhéttől kezdődik az egyetem :) 

Tudom....megint nem írtam egy ideje, de megint ki sem látszok a munkából és néha kezdek összeroppanni a teher alatt...valahogy azt hittem kicsit könnyebb önállónak lenni,de tévedtem...Már semmit nem érzek a réginek és néha azt is elfelejtem, hogy én kivagyok... De egy biztos pont mindig van az életemben az pedig a párom, bár vele sem sokat vagyok együtt a munka miatt...azért reménykedem a legjobbakban. 

Ui.: Most van a SZIN és persze, hogy az erkélyünk alatt és semmit nem lehet aludni a hangzavartól....na nem lenne baj,ha mi is kint lennénk =) 

A dolgok változnak,de van ami állandó...

Na megint jelentkezem ismét Suncity-ből. Valami megint felcseszte rendesen az agyam...szokás szerint a kétszínű emberek képmutatása...az ahogyan jó pofiznak neked,teszik a jó fejet,de közben dumálnak és ez gerinctelen dolog. Azt mondom,ha valami nem tetszik kérlek mond a szemembe,mert akkor még embernek minősítelek és nem egy utolsó gerinctelen alja népnek,akitől rendesen forog a gyomrom és a hányinger kerülget finoman szólva is.
Na egy másik téma ... jól érzem magam egyébként :) Boldog vagyok és nyugodt általában...nem keringenek önpusztító gondolatok és érzések bennem... Végre eljutottam ahhoz a ponthoz,hogy nem akarom, hogy megváltozzanak a dolgok,mert elégedett vagyok :) Remélem ti is azok vagytok és nem aggódtok sok minden miatt :)
Ajánlok nektek egy elég beteges blogot,ami most indult, de úgy érzem érdemes lesz olvasni :) itt a link és remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket :) http://bolondfecseges.blogspot.hu/

HELP!

Egy kis segítséget kérek tőletek :) Beneveztem egy fotópályázatra és megkérlek titeket, hogy nyomjatok egy like-t a képemre, ha tetszik :) Köszönöm! katt ide

Egy kis zene nektek. Ma hallottam először, de valamiért fura érzéseket kelt bennem. Gyönyörű szám *.* Hallgassátok és remélem rátok is olyan hatással lesz, mint rám. XOXO

Tudom, tudom megint nem írtam egy jó ideje, de meg volt rá az okom. Több mint egy hónapja már Szegeden élek és dolgozok és mellette csinálom az egyetemet is persze, mert nem akartam ott hagyni. Néha még most is vannak vihar felhők a fejem felett, de azt hiszem már kicsit jobban tudom kezelni a problémáimat és nem készülök ki mindentől. Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, de nem alszom valami sokat, aminek az egészségem látja a kárát, de majd ezt is megoldom nem kell aggódni. 


Ui: Köszi, hogy még mindig olvastok :) ölelés nektek érte :) XOXO

Hát nem tudom, hogy írtam e már, de utálom az irigy embereket, akiknek azért nem tetszik valami, mert épp szerelmesek vagy csak utálják, hogy a másik ember boldog. A nagy helyzet az, hogy raktam ki az egyik oldalra egy képet, amin a párommal vagyok és ez a drága "udvarlóimnak" nem tetszik ezért dislike-olták közös erővel -.-
Itt a bizonyos kép: http://www.demotivalo.net/view/72299 


Annyira felhúztam magam, bár tudom, hogy nem szabadna érdekeljen, de akkor is rosszul érint, hogy az emberek így viselkednek :(

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Olyan furcsa, hogy egy pillanat alatt véget érhet egy ember élete. Nem számít, hogy milyen fiatal vagy idős ... a halál nem tesz kivételt senkivel. Ebbe csak akkor gondolunk bele, ha megtörténik, ha egy ismerős/barát elmegy tőlünk és nem látjuk többet. Velünk is megtörténhet akármelyik pillanatban. Úgy kell élnünk, hogy ha elmegyünk mosolyogva gondoljanak vissza az emberek arra, hogy kik is voltunk és mit jelentettünk neki. Vajon ha most meghalnék ki és hogyan emlékezne rám vissza? Egyáltalán gondolna rám valaki? Olyan sok furcsa érzés van bennem most ... nem tudom hova tenni ezeket =( 

Ez volt eddig a legjobb szünetem :) Két hete vagyunk összezárva a Drágámmal, de még nem veszekedtünk, valahogy minden tökéletes. A karácsony is az volt :) jobb, mint valaha :$ Csak kár, hogy egy csomó lány rá van kattanva... de neki csak én kellek azt mondta és valamiért neki elhiszem :) Egyszerűen BOLDOG vagyok és remélem így is marad már végre :) <3 

Jah és utólag is BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJ ÉVET MINDEN OLVASÓMNAK!