Zavar...

Nem tudom mért pont velem kell ilyennek történni-e megint... J.akit már elfelejtettem teljesen(legalábbis így hittem) megint felkeresett 2,5 hónap után hogy szeret és kellek neki meg költözzek hozzá... hát igen sztem ez a pofátlanságnak a végleges határa...Azt hiszi hogy eltűnik vissza jön és minden a régi?? na nem én nem egy marionett bábú vagyok akit csak drótokon rángathat...lehet hogy az voltam de már nem...már nem tehettek azt velem amit akartok..most én irányítok...

Rám nézel sírva

elhagysz nevetve

és bánkódsz mikor nem lessz semmis

amit műveltél egykor...(To be continue)

Ápolom a lelkem...

Kerülget az idegbaj...
Illetve, szerintem ez már túlmegy a kerülgetésen. Egyenesen neurotikus vagyok.

Új vers :)

Változás

Eltünik a homály
s szétszakad a magány
Érzem valami legbelül fáj
Tudom,tudom
Én voltam ki sírt belül
S én nem öleltelek át
Mikor értem sikoltott benned a vágy

De most itt vagyok
Testemmel,lelkemmel
S tálcán nyújtom át neked
Széttört szívemet,hát tégy mit érzel.

Rám nézel mint ki nem érti
De tudom érzed most mi fog történni
Nyárból hirtelen tél lessz
Ölelésre nyílt karjaid már nem érem én el

De te közelebb jössz
Haldokló testem nézed
Átöleled és egy égető csókot érzek

Feléledtem,de csak mert te kérted
Hirtelen eltűnik a homály...
Majd jön a boldogság

Egy vers Vikk-nek :(

Végleg elmentél talán
de a szívem neked örökké nyitva áll
miközben neked írom e sorokat
könnyeim szüntelen folynak arcomra

Azt hittem örökre itt leszel velem
És ha szomorú leszek te csak rám nevetsz
Megígéred hogy Misa minden rendben lesz
Kérlek gyere mond megint ezt hadd higyjem hogy nem tüntél el

Ki lesz ezután ki dícséri művem
Ki ha haldoklom feléleszt??
Hiányzol nem is tudod mennyire
Nem hiszem el hogy most ezt tetted velem

Itt hagytál és nem szóltál
Hogy többé nem vigyázok rád
Eltüntél,eltüntél örökre
Könnyeket hagyva hátra mindenkinek

Szívem összetört nem tudom bírom e még
Hisz te mutattad mindig a helyes utat
Adj még egy esélyt hogy jóvá tegyem
Hogy most én vigyázzak rád és ne te

Kérlek gyere vissza és mond hogy csak vicc volt
Hogy egy ártatlan gyerek csíny vagy tréfa
Akárhogy is lesz képed szívemben örökre megmarad........

KÖSZÖNÖM HOGY A BARÁTOD LEHETTEM!!!!!!!!!!

Egy vers Vikk-től :'(

Testemben lelkem itt ragadt,
kínozza földi mivoltomat.

Mit csináljak, ha úgyérzem ismét szerelmes lettem,
egy lányba kivel együtt nevettem.

Kinek kedvessége lelkemig hatolt,
nyugtatott szavaival mikor szívem zakatolt.

Lelkem itt ragadt pedig hozzád sietne,
érzi te vagy kit örökké szeretne.

Ezt az érzést nem lehet jól leírni,
mikor úgy érzed szállni tudnál,
de soha nélküle élni...

Ajj, de nem tudom megfogalmazni mit is akarok,
mennyire szeretlek, s hogy érted sírok!

Annyira szeretlek, hogy azt már leírni se tudom,
tiéd minden éjjem s nappalom.

A nap minden pillanatában rád gondolok,
ezt próbálják bizonyítani most is ezek a sorok.

Mikor az emberek mitsemértôn szemlélik,
hogy könnyem kicsordul, mert a szívem vérzik.

Vagy, hogy életem odaadnám érted,
mert annyira szeretlek- de te ezt úgysem érted...

Ha tényleg vámpír vagy csak egyre szeretnélek kérni,
tépd szét ereim, mert nélküled nem akarok élni!

Nélküled élve is csak holt vagyok,
te vagy kire vágytam, aki nélkül semmik a holnapok.

Nemértem miért nem veszi észre senki mennyire különleges vagy,
a szépség nem minden, de neked a lelked is nagy.

Nem is tudom, hogy elhiszed-e mindazt amit írtam,
éncsak azt tudom, hogy szeretlek,
s közben sokat sírtam...

Szóismétlések követték ezen csoda művem,
de érted szól minden szó mit csavartam és csűrtem...

!!!Köszönöm, hogy vagy nekem!!!

-Viki-



Ui:Sajnálom,hogy haragudtam érte
Csak nem értettem...de most már értem..de lehet h késő...tudom milyen zokogni azért akivel nem lehetsz...és most már azt is tudom milyen végleg elveszteni valakit...de téged nem veszthettelek el....az nem lehet...kérlek...szükségem van rád :'( annyira hiányzol...

pókerarc.../új alkotás/

A szemem sír
A szívem vérzik
De a szám mosolyra húzódik
Te csak azt látod mit látni
akarsz ...egy széttört lányt darabokra hullva.
Nem nézed hogy fájnak a szavaid
Egy mondatoddal megtudnál ölni...

Nem haragudnék érte hisz tudod mit érzek
fagyos szívem minden részével viszavonhatatlanul szeretlek.
De neked csak játék,amíg én szenvedek
A minden napok színtelensége körbe ölel
De ha téged látlak szívem újra dobban
Karjaidba hullok őrülten s zokogva.
Átkarolsz s sírsz velem,s rám nézel olyan édesen.

Ne hagyj magamra én csak ezt kértem
Nélküled értelmetlen a létem.
Azt hiszed fájdalom ha veled kell lennem
de tévedsz hisz ez jelent nekem mindent.

Ölj meg ha te ettől leszel boldog csak azt a mondatod hanyagoljuk:
Nem akarlak bántani hát elmegyek,élj boldogan...egyedül nélkülem!


Ui:Igen ezt érzem most...reggel kaptam egy sms-t :( hát igen nagyon élvezetes ilyenekre kellni és egyből zokogni :'( egésznap ilyen fos kedvem van...étvágyam sincs...szóval király minden komolyan...VALAKI ADJON EGY 9mm-st xD

Ez is egy depressziós nap...

"Itt, a legmélyebb depresszió szélén is attól rettegsz, hogy még egy cigaretta, és megszokod." B.A.

“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.” (Tatiosz)

Egy újjabb vers :)

Egy mérges kígyó vagyok ki áldozatra vár
Ha valaki meglát rémület lesz arcán.
Mégis tudok szelíd lenni és jámbor és
Ha szeretsz szeretlek hát és ölellek ha fázol.

Jéghideg csúszós nyálkás testem
Vágyakozik hát vérrel teli lüktető szívedre.
Halálos mérgem szemfogakban találod
És csábító ütőeredbe néha belemártom.

De te mégis szeretsz,és vigyázol rám
Ha baj van mellettem, akkor is kiállsz
Egy gerinctelen állat ki téged viszont szeret
Ez talán a sors fintora lehet.