Végre túl vagyok a feleléseken :) sikeresen meglett a négyesem :) szóval ez szuper, de ott a jövőheti érettségi ami miatt kicsit parázom,de túlélem. Tegnap kicsit kiakadtam azt hiszem jogosan, mert általában csak akkor vagyok fontos valakinek, ha van pénzem... ez így van a családom nagy részével is. Én mindig csak adok adok és mit kapok cserébe?? lebaszást,ordibálást és a sok szutykot....de már csak egy évet kell kibírnom ha minden jól megy. Már nem tudom hány embernek adtam kölcsön pénzt nem két forintot és megsem köszönik :( De ennek vége most már leszarom... felőlem megis dögölhetnek,mert én aztán most már nem adok senkinek semmit. Tegnap már az idegössze omlás határán álltam, csak sírni akartam és síkitozni, mint egy HP ,de nem tehettem meg... erősnek kell lennem,nem szabad sírnom,mert ha én nem vagyok erős akkor ki lesz???

A másik rossz dolog az életemben, hogy ismét írói válság áll fent nálam.. egyszerűen nem tudok írni,nem megy. Elveszek teljesen ,ha ez sem lesz nekem.Mert kevés dolog van amitől boldog leszek pl. a szerelem,anyukám,barátok (nem feltétlenül ebben a sorrendben)

Nem jönnek a sorok oly könnyen, mint régen...

Alig alkottam még! Nem lehet még vége!

Bánatom könnyé válik, ha nem írhatok...

Mióta szeretek, azóta így vagyok!

 

"Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied."

Eclipse (Napfogyatkozás):

"Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között... A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga folytatódik... A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki. Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el."..

 2010.06.30.

Breaking down (Hajnalhasadás):

"Ha minden zavar, akkor semmire sem figyelsz eléggé."

Kezdenek kicsúszni a kezem közül a dolgok. Itt az érettségi a nyakamon, a sok javítás és a Szerelmem is. Az érettségit mindenféleképpen megkell csináljam, de néha úgy érzem hogy megfulladok. Még utolsó héten is nyakig vagyok a tanulásban és nem tudom meddig bírom. Holnap ismét dolgozatot írok -.- nagyon örülök neki,de muszájj .. így leszek 4s :)

A lényeg,hogy érzelmileg stabil vagyok,de néha a Szerelmem szerint nagyon naív és ebből egy picike összezörrenés volt tegnap,mert hogy én túlzottan aggódom... és igaza van.

De próbálom a dolgokat úgy csinálni, hogy a legjobb legyen,de sajnos nem mindig sikerül úgy ahogy szeretném. Egyre jobban vágyok egy nyugodt életre, mert már nem az a lázadó mindenkit lesz*rok ember vagyok,mert változom.Régen mindig azt mondtam, hogy sosem változom meg, de aki ismer az tudja a legjobban hogy nem így van :)

Alig várom már hogy péntek legyen, mert megyek a Szerelmemhez és szerdáig együtt leszünk.

Néha már nem értek semmit sem. Boldognak kéne lennem,felhőtlenül,de valami mégis árnyékot vett erre a boldogságra. Hogy mi? Az hogy olyan embert látok szenvedni aki fontos volt nekem valamikor mindenkinél jobban,mert csak rá számíthattam és most én taszítottam oda ahol egyedül van és szomorú. Utálom,ha olyan ember szomorú, akit én szeretek. Tudom, hogy nem kéne fájjon, hogy így látom, de mégis valami különös és szorító érzés kerít a hatalmába, ha olykor eszembe jut. Eszembe jut az utolsó találkozásunk, amikor mosolygott,de mégis láttam a szemében azt a nagy üres,sírós szomorúságot, amit el akart rejteni a világ elöl... hallom néha a telefonban a hangját, ahogy nevet,de nem őszinte,hanem hamis,hamis,hamis nevetés ez. Azt mondja mindig, hogy ne aggódjak ő jól van és tudom,hogy hazudik mert nem meri kimutatni az érzéseit, hogy fáj neki minden és összeroppan a sok teher alatt... ha még is kimutatja akkor bocsánatot kér ,mintha azért kérne valaki bocsánatot, mert levegőre van szüksége, de ő azért teszi, mert fél hogy megbánt valakit az érzéseivel.

Csak akkor vagyok felhőtlenül boldog ha a szerelmemmel vagyok,mert vele tényleg eltünik minden szomorúság belőlem és ezt megszeretném köszönni: Köszönöm Szerelmem,hogy vagy nekem :)

A díjat Rickie-től kaptam és akkor itt van 7 dolog amit szeretek :)

1.Imádok írni

2.Szeretem a Szerelmem :) ♥♥♥

3.Az egyik kedvenc hobbim a tánc

4. Anne Rice az egyik kedvenc íróm

5.Amy Lee a példaképem

6. Pár év múlva én leszek a legjobb ügyvéd :)

7.Tuti hogy az első babám fiú lesz :P

És akkor 7 ember akinek adom a díjat :) :

1.Moonsad

2.Szkubi

3.Luna

4.Vladi

5.Colin

6.Szofy

7.Strawberry

Néha a szeretet önzővé tesz. Néha nagy ostobaságokba visz bele

"Tedd olyan boldoggá a társadat, hogy úgy érezze, nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra. Mert a legtöbb ember annyi problémát gyárt, hogy még ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra, elkerülhetetlenül gondolni fog rá, hogy elmeneküljön."

Van amit néha egyszerűen csak szónélkül lekell nyelni...de mivan ha nem vagyunk rá képesek pedig tudjuk,hogy a következmények csúnyák...nagyon csúnyák.
Itt egy cikk a veszekedésekről:

Aki azt állítja, hogy egy jó párkapcsolatnak nem része a veszekedés is, az egyszerűen nem mond igazat. De tudunk-e normálisan veszekedni? 
Sok elvált ember jelöli meg a különválás okaként, hogy "sokat veszekedtek". Vajon azért, mert olyan sok probléma volt, hogy mindig akadt valami, ami miatt veszekedni kellett? Általában nem. A gyakoribb, hogy veszekedés közben nem a problémáról beszélünk, hanem kivetítjük a problémát a másikra, és egymást szidjuk, általánosságokat sorolva. Nem azt mondjuk, hogy nem öblítetted el a kávéscsészét, és most sokkal nehezebb elmosogatni a rászáradt kávéfoltokat, hanem azt mondjuk, hogy "hányszor megmondtam már, de te sose figyelsz oda, mert téged semmi nem érdekel, mert te olyan lusta dög vagy" stb.

A másik véglet, mikor nem szólunk. Feszültek vagyunk, idegesek valami miatt, amit meg lehetne beszélni normálisan is, de nem szólunk, csak puffogunk, csak jelezzük a másiknak, hogy valamiért most nagyon mérgesek vagyunk rá. Ha már szerencsétlen összeroppan a bűntudattól, akkor leüvöltjük a fejét még ráadásként, amivel további feszültségek rakódnak kettőnk közé.
Én a magam részéről üvöltözős-csapkodós ember vagyok, de tapasztalatból tudom, hogy a saját viselkedésem nagyrészt azon múlik, hogy a másik hogy viselkedik velem. Ki emlékszik már, hányas számú vőlegényem például egy roppant konfliktuskerülő ember volt. Bármit megtett volna, hogy ne legyen köztünk nézeteltérés, ami engem rettenetesen irritált. Papucsot ugyanis csak a lábamon szeretem, partnernek nem jön be. Szándékosan gyötörtem néha, direkt provokáltam, hogy álljon már a sarkára, de semmi. Nem is mentem hozzá. :) 
Amikor a férjemmel összeköltöztem még valamikor a múlt évezredben, nem találtuk a közös veszekedős hullámhosszunkat. Ő duzzogós fajta volt, én üvöltős. A duzzogásától meg hisztizős lettem, amitől ő még jobban duzzogott. Aztán szép lassan átvette tőlem az üvöltözős módit, és azóta gyakorlatilag megszűntek a mosolyszünetek. Míg eleinte volt, hogy napokig haragban voltunk, manapság az ilyen "drámák" 5 perc alatt lebonyolódnak. Ha valamin összecsattanunk, mindketten hangoskodunk kicsit, aztán elnevetjük magunkat, megöleljük egymást, és megy tovább az élet. A gyerekeink csak néznek ilyenkor, hogy hogy lehet egy ilyen hangos veszekedésnek ilyen gyorsan vége?
Pedig szerintem az ilyen villámháborúk sokkal kisebb károkat okoznak, mint a néma hadviselés, a problémákon való hosszas rágódás. Minél tovább cipeljük ugyanis magunkban a fájdalmakat, feszültségeket, annál nagyobb az esély rá, hogy amikor kiborul a bili, nem kíméljük a másikat. Sőt, egyenesen bántani akarjuk. És könnyebben mondunk olyat, amit később csak megbocsátani lehet, elfelejteni nem...

Miskolc hírek:

Kenu a Könyves kálmán utcán:

Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.

"Egyszer ismeretlen távolba vágyom,

Máskor megriaszt egy álom,

Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz

Már nem vigyáz e cseppnyi földre,

S el kell mennünk mindörökre."

Teljes káosz uralkodik bennem. Az írásbeli érettségim siralmas lett ... (3s -.-") de nézzük a jó oldalát :) ezt nekem nem nézik felfételihez,majd csak a magyart és a törit veszik figyelembe :) ez a mázlim... a többinek csak meg kell lenni,mert törvény...hülyeség xD

Egyébként az otthoni gondok kicsit kezdenek helyrejönni bár lehetne jobb a helyzet,de ez egyenlőre is nagy javulás. A Szerelmemmel azt hiszem minden rendben,bár előszeretettel hozza rám a frászt. Ma vele álmodtam és nem mondanám,hogy kellemes volt. Az álmomban megcsalt egy lánnyal (nagy K**va) és a huga hívott fel.  Én elmentem autóval és kirángattam a csajt egyszáll tangába és kicsit szétvertem a fejét (oh jee erőszakos énem) azután hozzá vágtam a Szerelmemhez a szives nyakláncot (neki is van egy) és ott hagytam de éreztem hogy minden összeomlik. Útközben megállítottak a rendőrök akik értetlenül néztek rám mikor a kezükbe adtam egy levelet és azt mondtam,hogy ha megtaláltak adják oda a rajta lévő személynek és utána elhajtottam. Egyenesen egy kamionnak neki.. láttam ahogy közeledik felém a fényszóró és nem tudtam,nem is akartam kikerülni...utána nagy robbanás és csak a tüzet éreztem magamon,éreztem azt hogy égek és még olyankor is rágondoltam...beteges. Ez után sírva ébredtem és még mindig olyan volt mintha égnék....utána felhívtam a drágám és elmondtam neki, de megnyugtatott hogy minden rendben és csak egy rossz álom volt.