Könyv Ajánló : Kégl Ildikó :Olaszliszka- Egy lincselés naplója

Rövid ismertető
Olaszliszka község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 57 kilométerre keletre, a Bodrog jobb partján, szőlődombok mellett, a Tokaj-hegyaljai borvidéken.


De Olaszliszka, mint szó, más értelmet nyert 2006. október 15. után.

E szó hallatán minden magyar ember szívébe fájdalom költözik.


Olyan keserűség, amit nem lehet többé kitörölni onnan.


Mindenkit megdöbbent egy ártatlan, mindenki által kedvelt, s becsült tanárember halála.


Különösen akkor, ha ismeri a körülményeket, azt hogy kit is vesztett el a család, a közösség, a társadalom.


S ami miatt soha nem fogjuk átlépni, felejteni a nevet - Szögi Lajos - az a mindenen túlmutató állati barbárság, az indokolatlan démoni erőszak, mely rácáfol a legvérmesebb, legízléstelenebb horrortörténetekre is.
E derék tanárember nyugodjék békében!
Gyilkosai fölött a Mindenható ítélkezik.


A szerző sorai:
"A barbár gyilkosság, mely beírta magát a kriminológiába, társadalomtudományi szakdolgozatok témájává vált, na és persze mind a mai napig a közbeszéd visszatérő eleme, egyre megdöbbentőbb részletekkel szolgált számomra.


Minél jobban megismerkedtem ezekkel a részletekkel, annál inkább gyanússá váltak bizonyos dolgok. Egy idő után egyre növekvő aggodalommal szemléltem az ügy, hogy úgy mondjam furcsaságait. Ebben a könyvben a büntetőper mellett, ezekről a furcsaságokról fogok írni. Mégpedig olyan részletekre kiterjedően, amilyennel ez idáig soha, sehol nem találkozhattak, mert mindezek egészen egyszerűen mostanáig nem láthattak napvilágot."
A következő beszélgetés 2006 október 15-én 16 óra 10 perckor hangzott el. Szögi Lajos ekkor már halott volt, a lincselő cigányok brutálisan agyonverték:
Ügyeletes tiszt: Rendőrség


Horváth Dezső: Jó napot! Horváth Dezső vagyok Olaszliszkáról!


- Ügyeletes tiszt: Várjon egy picit! Tartsa, jó!? (Mással beszél az ügyeletes tiszt)


- Horváth Dezső: Jó.


- Ügyeletes tiszt: Mondja!


- Horváth Dezső: Legyenek szívesek kijönni ide, Olaszliszkára, Kossuth út. 95. szám. Egy úri embernek a mentő is kell. Elütötte a kislányomat, a gyerek beledőlt az árokba, ott akarta hagyni, úgy kaptuk el és egy kicsit el lett nadrágol-va. A gyereket meg már az itteni ügyvédasszony elvitte orvoshoz, vagy kórházba, nem tudom, hogy hová.


- Ügyeletes tiszt: Hogy hívják magát?


- Horváth Dezső: Horváth Dezső.


- Ügyeletes tiszt: És mivel ütötte el, személykocsival?


- Horváth Dezső: Személykocsival. És még nem volt elég, hogy a gyereket elütötte, tovább akart menni.


- Ügyeletes tiszt: Hol lakik maga?


- Horváth Dezső: Olaszliszka, Kossuth út. 95.


- Ügyeletes tiszt: Jó, kimennek a kollégák.


- Horváth Dezső: Jöjjenek, az úri ember meg itt van elájulva a földön.


- Ügyeletes tiszt: Jó, tehát agyonverték maguk.


- Horváth Dezső: Egy kicsit kapott.


- Ügyeletes tiszt: Nagyon ügyesek voltak.


- Horváth Dezső: Nagyon ügyesek voltunk.


- Ügyeletes tiszt: Jó, akkor meg magát testi sértés miatt...


- Horváth Dezső: Na jó, köszönöm szépen.


- Ügyeletes tiszt: Na jó, „viszhall."


- Horváth Dezső: „Viszhallásra."

Komjáthy Jenő: A boldogság mi?

A boldogság mi? Önfelejtés,

Örvény fölött mosolygva lejtés.

A boldogság mi? Nyugalom,

Virágos, enyhe sírhalom.

A boldogság mi? Szép önösség,

Hideg sugárod, büszke fönnség!

A boldogság mi? Hatalom,

Gőg a kényúri homlokon.

A boldogság mi? Röpke mámor

Az élvek légi poharából.

A boldogság mi? Szerelem,

Mely üdvözít, mert végtelen.

A boldogság mi? Összehangzat,

Fájdalmak szülte égi magzat.

A boldogság mi? Győzelem

A kínokon, az életen.

"Szeress mikor a legkevésbé érdemlem meg, hiszen épp akkor van a legnagyobb szükségem rá. "

Tudom megint nem írtam már lassan egy hete és ennek az volt az oka, hogy teljes erővel készültem a szóbelimre :) aminek meg is lett az eredménye... vagyis fullos szóbeli =) szal most egy időre vége a stressznek aminek azért is örülök,mert így nem fogok a párommal veszekedni meg szegénykémnek nem harapom le mindenért a fejét ... de nagyon megértő velem aminek szintén örülök :) és majd kiengesztelem.
 És ami még nagyon fontos,hogy ma vagyunk egy hónaposak és ahogy megfogalmazta a szivem "íme eltelt első bár kissé viharos, de gyönyörű hónapunk...".
És még lesz sok-sok szép hónapunk együtt remélem =) Szeretlek Édesem (L) ♥♥♥ és köszönöm hogy velem voltál akkor is mikor kibírhatatlan voltam ♥

Tünj el végleg... /saját/

Rám nézel sírva
elhagysz nevetve
és bánkódsz mikor
Szavad hazug lett.

Amit műveltél egykor velem
Eltünsz,felbukkansz olykor
Rémülten.

Keserű csalódás,
Borult álom, ha veled vagyok
Elvesztem önmagam...

Te lettél általam
S én semmis lettem
Veled

Azt hittem szeretsz
De te elhagytál nevetve.

Elhagytál,s nem szóltál
Sűrű mocsár lepett el...

De jött egy másik szerelem
Amely a mennybe emelt

Szerettelek,mert megtanultam
Szenvedni.

Az álom veled rémület lett.
S most vége jön a boldogság
Tünj el végleg,mert nincs
Szükségem rád.

/saját/

UI: a lényeg az,hogy ezt egy olyan embernek írtam aki hol megjelenik,hol eltünik az életemben és azt hiszi,hogy minden körülötte forog és úgy csinál mindent hogy neki jó legyen.... a lényeg h ezt elbaszta mert most nem úgy lesz....még egyszer nem bízok meg benne.

Árnyékok mögé bújva,

Mindennap újra és újra

felteszem álarcom.

Mosolyt festek fel,

Ruhába rejtem testem

Elindulok.

Szobából kilépve lassan,

Lelkem bezárom halkan,

Elnémulok.

Szeretném ha vége lenne,

Fáradt lelkem megpihenne

Nyugodtan.

Menedékembe visszatérve

Szívem megremegve,

Belépek.

Mit kerestem nem találtam,

Elvesztem a nagyvilágban,

Örökre.

/saját/

"Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten."


igen most ennyire "szeretet" érzésem van.
jó volt ez a mai nap leszámítva, hogy nem sokára szóbelizek (20-án)
de ennyi azt hiszem belefér...eddig minden más sikerült...remélem ez is fog
hogy milyen volt az elmúlt egy hónap?hát nehéz lenne összefoglalni...kaptam jót is rosszat is bőven.
még mindig repítenek az új élmények s az új kapcsolatok...ez a sok szeretet ami mostanában körülvesz...
még olyantól is akitől már nagyon régóta nem várok semmit...
újra felbukkant Mr. Perfect...de hogy minek igazán nem is értem...csak jól összekuszál mindent körülöttem.
Engem mindig kisért a múltam?hihetetlen, pedig probálok minden régi dologhoz kötő szálat elvágni,megszakítani...annyira nem vágyom mostmár vissza,egyáltalán nem.most megtaláltam itt amit kerestem és minden teljesen jól működik...körbevesznek olyanok akik mellett az lehetek aki akarok...nem kell megjátszani magam egy percig se...
Nem mintha utáltam volna a régi életem,hisz akkor tündököltem a legjobban...de vannak dolgok amiknek múlnia kell...és ugy látszik hogy most ez is ezek közé kell, hogy tartozzon. nem is értem, hogy tudtam nemet mondani Mr.Perfectnek...szinte hihetetlen és ami a legrosszabb hogy nem fáj annyira mint amennyire fájnia kéne... sőt azt hiszem egyáltalán nem fáj

Mert tényleg vége.
ez az osztályozó is gyanusan egy katasztrófa lesz...nem is várom egy picit se.bár most hogy még itt vagyok ahol így van egy hangyányi kis vizsga feelingem de amúgy semmi.

Kis gondolat folyam ... (folyt köv)

Borult,ködös,hűvös, nedves a mai reggel. A világ sír,sír mert valami hiányzik neki,ahogy nekem is. De erőt ad pár gondolat s érzés. A világ mintha össze akarna omlani körülötünk,de mi együtt maradunk minden áron, akár a föld s az ég egybe fonódva,mintha ölelné a kedvesét magához szorosan nehogy valami kitépje a kezei közül. S az eső a félelmeit jelképezhetné,hogy fél...fél hogy elveszíti azt ami nélkül nem tud élni.

Nem tudom,hogy nevetnem vagy sírnom kellene magamon.Ülök és rázom a fejem,azon gondolkodom megdöbbenve,hogy történt ez velem???

Eldobtam a határozottságomat valakiért,pontosabban elveszett valahol út közben és nem is bánom,nem is érdekel.Olyan nem normálisnak érzem magam,mintha függő lennék,elmebeteg módon ragaszkodom hozzá,levegőt sem kapok nélküle.

Ha régen valaki ilyet mondott volna nekem,röhögő görcsöt kaptam volna.És most???Beálltam a sorba és nem érdekel,egy idióta szerelmes lány lettem.Vállat vonok a tényen és boldog vagyok.

Boldog vagyok és szenvedek.Már rájöttem,hogy az igazi boldogság nem jár egyedül,fizetni kell minden pillanatért.A vágy,ami felemészt.A félelem,ami a gyomromban burjándzik és beeszi magát az egész lényembe.A hiány,mi üressé tesz,mitől nem érzem magam teljes embernek.Az esztelenség,amivel mindent feladnék,amitől azt érzem,hogy a világ legvégére is követném.A titkolt féltékenység,ami romba dönt,ami a szívembe hasít és ami megöl minden másodpercben.

Beteg vagyok,Belé betegedtem,néha nagyon rémisztőek tudnak lenni ezek az érzések.Sírni tudnék de nem tudom már azt sem,hogy a boldogságtól vagy a gyötrelemtől.Gyötrelmes ez a szerelem.

Soha nem mondták nekem,hogy ilyen euforikus érzés,mint valami drog,amit minden nap meg kell kapnom,hogy élni tudjak.

Beteg vagyok,függő vagyok,SZERELMES vagyok.