Most azt hiszem kijött a régi énem....annyira felhúzott az egyik munkatársam, hogy közel voltam ahhoz, hogy nagyon megüssem,de türtőztetem magam :) Egyszerűen utálom ezt a hatalom mániás hülye ribancot (már elnézést a kifejezésért). Kicsit térjünk el ettől a dologtól most. Az egészségügyi dolgaim ismételten nem a legjobb irányba haladnak a nagy hajtás miatt, de egyszer csak megjavulok remélem. 
Egy bizonyos ember elkezdett ismét blogot írni, ami kicsi melegséggel tölti el csepp szívemet :) Emiatt kicsit rám is rám tört a nosztalgia érzés, ahogy mondani szokás.... azok a régi szép idők, amibe néha nagyon vissza vágyunk, de aztán rájövünk, hogy akkor sem lenne másképp, mert akkor nem tartanánk ott az életünkkel ahol most, mert a boldogságig hosszú út vezet.... de mi a boldogság??? Szerintem csak pillanatok sokasága, ami hamar elillan, de valami mindig megmarad belőle...talán egy barátság ami tudod, hogy soha nem szakad meg, akkor sem ha nem beszéltek mindennap vagy nem a szomszédban lakik...  Na most már elég az érzelgősségből és mindeninek kitartás, mert jövőhéttől kezdődik az egyetem :) 

Tudom....megint nem írtam egy ideje, de megint ki sem látszok a munkából és néha kezdek összeroppanni a teher alatt...valahogy azt hittem kicsit könnyebb önállónak lenni,de tévedtem...Már semmit nem érzek a réginek és néha azt is elfelejtem, hogy én kivagyok... De egy biztos pont mindig van az életemben az pedig a párom, bár vele sem sokat vagyok együtt a munka miatt...azért reménykedem a legjobbakban. 

Ui.: Most van a SZIN és persze, hogy az erkélyünk alatt és semmit nem lehet aludni a hangzavartól....na nem lenne baj,ha mi is kint lennénk =) 

A dolgok változnak,de van ami állandó...

Na megint jelentkezem ismét Suncity-ből. Valami megint felcseszte rendesen az agyam...szokás szerint a kétszínű emberek képmutatása...az ahogyan jó pofiznak neked,teszik a jó fejet,de közben dumálnak és ez gerinctelen dolog. Azt mondom,ha valami nem tetszik kérlek mond a szemembe,mert akkor még embernek minősítelek és nem egy utolsó gerinctelen alja népnek,akitől rendesen forog a gyomrom és a hányinger kerülget finoman szólva is.
Na egy másik téma ... jól érzem magam egyébként :) Boldog vagyok és nyugodt általában...nem keringenek önpusztító gondolatok és érzések bennem... Végre eljutottam ahhoz a ponthoz,hogy nem akarom, hogy megváltozzanak a dolgok,mert elégedett vagyok :) Remélem ti is azok vagytok és nem aggódtok sok minden miatt :)
Ajánlok nektek egy elég beteges blogot,ami most indult, de úgy érzem érdemes lesz olvasni :) itt a link és remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket :) http://bolondfecseges.blogspot.hu/

HELP!

Egy kis segítséget kérek tőletek :) Beneveztem egy fotópályázatra és megkérlek titeket, hogy nyomjatok egy like-t a képemre, ha tetszik :) Köszönöm! katt ide

Egy kis zene nektek. Ma hallottam először, de valamiért fura érzéseket kelt bennem. Gyönyörű szám *.* Hallgassátok és remélem rátok is olyan hatással lesz, mint rám. XOXO

Tudom, tudom megint nem írtam egy jó ideje, de meg volt rá az okom. Több mint egy hónapja már Szegeden élek és dolgozok és mellette csinálom az egyetemet is persze, mert nem akartam ott hagyni. Néha még most is vannak vihar felhők a fejem felett, de azt hiszem már kicsit jobban tudom kezelni a problémáimat és nem készülök ki mindentől. Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, de nem alszom valami sokat, aminek az egészségem látja a kárát, de majd ezt is megoldom nem kell aggódni. 


Ui: Köszi, hogy még mindig olvastok :) ölelés nektek érte :) XOXO

Hát nem tudom, hogy írtam e már, de utálom az irigy embereket, akiknek azért nem tetszik valami, mert épp szerelmesek vagy csak utálják, hogy a másik ember boldog. A nagy helyzet az, hogy raktam ki az egyik oldalra egy képet, amin a párommal vagyok és ez a drága "udvarlóimnak" nem tetszik ezért dislike-olták közös erővel -.-
Itt a bizonyos kép: http://www.demotivalo.net/view/72299 


Annyira felhúztam magam, bár tudom, hogy nem szabadna érdekeljen, de akkor is rosszul érint, hogy az emberek így viselkednek :(

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Olyan furcsa, hogy egy pillanat alatt véget érhet egy ember élete. Nem számít, hogy milyen fiatal vagy idős ... a halál nem tesz kivételt senkivel. Ebbe csak akkor gondolunk bele, ha megtörténik, ha egy ismerős/barát elmegy tőlünk és nem látjuk többet. Velünk is megtörténhet akármelyik pillanatban. Úgy kell élnünk, hogy ha elmegyünk mosolyogva gondoljanak vissza az emberek arra, hogy kik is voltunk és mit jelentettünk neki. Vajon ha most meghalnék ki és hogyan emlékezne rám vissza? Egyáltalán gondolna rám valaki? Olyan sok furcsa érzés van bennem most ... nem tudom hova tenni ezeket =(