"i hate everything about you.."

Egyszerűen nem tudom mivan velem mostanában! Néha vigyorgok és örülök a semminek is és ezerrel boldogság van, de a következő pillanatokban meg olyan vagyok, mint egy 5 éves akinek meghalt a kiskutyája. Azt hiszem kissé kibuktam a vizsgáim miatt, bár már megvan egy pár, de a nagyrésze még most jön és már szétrobban a fejem és nem tudom mikor aludtam utoljára egy jót és már szinte beköltöztem a könyvtárba, de már csak 2 hónap és vége erre a félévre és lesz egy hónap pihim. Na azért történnek jó dolgok is :) Pl: ha minden sikerül a diplomámmal meg a nyelvtanulásokkal, akkor egy év múlva költözöm Japánba (Y) aminek persze nem mindenki örül meg ilyesmi, de nekem ez egy nagy álmom és ez most valóra válik, de nem tudom, hogy milyen áldozatokat vagyok képes hozni érte. Ezen inkább nem agyalok, pedig néha véletlenül is erre gondolok, de egyenlőre elhesegetem a rémképeket a fejemből és csak úgy vagyok. És van egy kedvenc számom már régóta, amit nem tudok megunni :) LEHETETLEN! I love it! 

Halottak napja...

"Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sírokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.
Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjúság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen múlttá, nincs oly jövendő.
Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sírva, akár oda jutva."

(Reviczky Gyula)

Ma van halottak napja... Ilyenkor minden ember kivonul a temetőbe virággal és mécsesekkel tiszteletét tenni elhunyt barátok, családtagok előtt. Szomorú nap.... Nekem mindig az a pillanat jut eszembe erről mikor Anyukámékkal mentünk gyerek koromba a temetőbe és láttunk egy idősnénit aki állt a sírnál és némán zokogot... akkoriban nem igazán foghattam fel, hogy mit is jelent elveszteni egy szerettünket, de mára sajnos már megtanultam. 

Altató estére... Szép álmokat! :)

"Az álmok valóra sose válnak, 
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép. 
Az ébredéskor mienk a valóság, 
S amire vágytunk - szappanbuborék."

"S úgy fogok majd otthon meghalni,
Mint egy kölyok,
Akinek tréfa volt az élet
És ok nélkül pihenni tér meg."

Mint látjátok kicsit átalakult külsöleg a blog, bár még finomítok rajta, mert még nem az igazi :) de remélem tetszeni fog.

Még mindig szét vagyok esve egy kicsit, de igyekszem összeszedni magam. Épp készül egy új írásom is, amit ha végre befejezek nektek fogok először megmutatni, bár bevallom félek a véleményektől, mert magammal szemben ugye kicsit elfogultabb vagyok, mint más külső szemlélő, de azért majd várom a kritikát... ne kíméljetek :) 

Ma rám törtek az emlékek, mert nem sokára egy éve lesz, hogy egy kedves ismerősöm elhunyt... A családját        sajnálom a legjobban, mivel egyke volt és szegény szüleinek ő volt a mindenük... és sajnos nem mondhatjuk azt ebben az esetben, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mert nem tudjuk elképzelni azt a fájdalmat amit egy szülő érez a gyermeke elvesztésekor... nem is kívánom senkinek.. 

Keresek,kutatok...

"Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt."

Ma annyi helyre beadtam az önéletrajzom, hogy a két kezem nem elég, hogy megszámoljam. Azt hittem könnyebben fog menni ez az "álláskeresősdi", de kitartás nekem., addig is belet emetem magam a tanulásba és próbálok nem összetörni.
A hétvégén meglátogattam a szüleimet és hát hol is kezdjem kicsit fura volt az egész. Azt éreztem, hogy nem vagyok már odavaló...ilyen ha kinövi az ember a szülői házat? Talán igen.... Valahol azt hiszem azért az is közbe játszik ezekben a fura érzésekben, hogy nagyon rég találkoztam a barátaimmal amit a közel jövőben igyekszem bepótolni, de sajnos nem könnyű időpontot egyeztetni senkivel :) 

Elveszve....

"Az önámítás olyan, mint a hangos zene: segít elhallgattatni a belül zajongó ürességet."

Kicsit üresnek és elveszettnek érzem magam... a tegnapi nap folyamán megköszönték a munkám és szépen kirúgtak, ezt mind azzal magyarázták, hogy nem tudják össze egyeztetni az egyetemi óráimat a munkámmal..... De kérdem én, ha már a felvételemkor közöltem, hogy egyetemista vagyok és nekem óráim vannak, akkor mi a francnak kellett egyáltalán felvenni??? Most nagy erőkkel keresem az új munkahelyem és tanulok, ha már más nincs....De ami a legjobban fáj, hogy úgy érzem mindenkinek csalódást okoztam... utálom,ha csalódna bennem az emberek és ilyen után sajnos elég nehezen tudok talpra állni, de azért próbálkozok. A pozitívum, hogy a Szerelmem mellettem áll teljesen és támogat mindenben... Ő a világ legjobb pasija!!!! (L) Egyszerűen imádom, még ennyi idő után is minden nappal egyre jobban szeretem :$

Na hol is kezdjem, mondjuk ott, hogy ma bele olvastam egy kis 15 éves körüli lányka blogjába, amit így mutatóban küldött el az illető. Mivel nem tudom mennyire tudjátok én magyar (illetve történelem) szakos hallgató vagyok az egyetemen így mindig feltűnik a sok helyesírási hiba.....tudom nem szép dolog így kritizálni , de amikor már szándékosan helytelenül írnak az emberek attól kicsit megzuhanok. Így már nem is olvastam 1-2 bejegyzésnél többet a blogból, amit sajnálok, mert biztos vannak érdekes bejegyzések. Na egy szó, mint száz kérlek erre picit figyeljünk. Nekem is van, hogy hulla fáradtan leülök gépelni nektek ami eszembe jut és annyira nem veszem észre a hibákat, de próbálok olyankor is figyelni. Na mára ennyit a kritikából.

A másik dolog amin elgondolkodtam az egy étterem kritikai blog. Régen szeretnék már valami ilyeszmiről is írni, mert nagy szenvedélyem a gasztronómia és hát ki nem szereti a finom ételeket és a kedves, figyelmes kiszolgálást? 
Amúgy megvagyok azt hiszem, még mindig lebegek valami kétes állapotban, amit nem tudok behatárolni, de legalább a párom velem van. Ha nem is minden pillanatban vagyunk együtt, de a fárasztó és agysejt gyilkoló munka után jó megölelni valakit akire mindig lehet számítani és aki már elég régóta az életem része és az is marad :) Már felmerült az is, hogy jövőre kiköltözünk Angiába, amit nem is bánnék már végre, mert picit unom már Magyarországot. Remélem minél hamarabb sikerül kijutni :) Még egy dolog amit már nagyon várok: az OKTÓBER .... akkor veszem meg a kicsikémet (egy csodás fényképezőgép) és akkor már minden bejegyzés csak saját képpel fog menni. Itt az egyik képem.... remélem tetszik :)

 (Szerzői jogokat fent tartom!! )

Kicsi összevisszaság....

"Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe."

Kicsit összevisszaság van bennem,mert valahogy olyan érzésem van, mintha csak egyhelyben toporognék és nem nagyon lenne belőle kiút.... a meló az egyetem valahogy már annyira nem kecsegtetne ígéretes jövőt a számomra, de valahol meg szeretném csinálni és tanulni akarok, hogy egyszer jó tanár lehessek, de most egy kicsit meghanyatlottam....lehet, hogy csak a kimerültség vagy valami más nem tudom. Nem szeretnék sokáig ilyen érzéseket magamban, de ez van. Holnap már megyek órára, remélem az kicsit meghozza a kedvem...bár az Ókor történet nem a szívem csücske :D de ott kezdődött minden, ahogy mondani szokás :)  A másik dolog amin ma még kicsit meglepődtem, hogy az ember milyen apró részletességgel emlékszik több éve történt szinte jelentéktelennek tűnő dolgokra....Na hagyjuk most ezt egy kicsit :) Legyetek jók, majd még jövök a helyzet jelentéssel valamikor :) 

Ui: Köszönöm, hogy eddig 27750-en olvastatok :) Pusziiii érte :)