Akkora anarchia van bennem,hogy saját magamon sem tudok eligazodni.A helyzet egyre rémisztőbb...már nem ismerek magamra...hazudok magamnak részben és mindenkinek fájdalmat okozok még annak is akit szeretek...
Mikor a realitások talajára lépek elönt egy kiábrándító érzés,mintha szembesülnék a ténnyel,hogy mindaz,amiben hiszek,minden,amire vágyom nem áll meg a valóság világában.Vajon léteznek azok a dolgok,amikben én hiszek?
próbáld meg elfelejteni a rosszat és csak előre nézz,a múlt az múlt maradt,de tanultál belőle ez a lényeg.
VálaszTörlés1 barát