Most azt hiszem kijött a régi énem....annyira felhúzott az egyik munkatársam, hogy közel voltam ahhoz, hogy nagyon megüssem,de türtőztetem magam :) Egyszerűen utálom ezt a hatalom mániás hülye ribancot (már elnézést a kifejezésért). Kicsit térjünk el ettől a dologtól most. Az egészségügyi dolgaim ismételten nem a legjobb irányba haladnak a nagy hajtás miatt, de egyszer csak megjavulok remélem. 
Egy bizonyos ember elkezdett ismét blogot írni, ami kicsi melegséggel tölti el csepp szívemet :) Emiatt kicsit rám is rám tört a nosztalgia érzés, ahogy mondani szokás.... azok a régi szép idők, amibe néha nagyon vissza vágyunk, de aztán rájövünk, hogy akkor sem lenne másképp, mert akkor nem tartanánk ott az életünkkel ahol most, mert a boldogságig hosszú út vezet.... de mi a boldogság??? Szerintem csak pillanatok sokasága, ami hamar elillan, de valami mindig megmarad belőle...talán egy barátság ami tudod, hogy soha nem szakad meg, akkor sem ha nem beszéltek mindennap vagy nem a szomszédban lakik...  Na most már elég az érzelgősségből és mindeninek kitartás, mert jövőhéttől kezdődik az egyetem :) 

Tudom....megint nem írtam egy ideje, de megint ki sem látszok a munkából és néha kezdek összeroppanni a teher alatt...valahogy azt hittem kicsit könnyebb önállónak lenni,de tévedtem...Már semmit nem érzek a réginek és néha azt is elfelejtem, hogy én kivagyok... De egy biztos pont mindig van az életemben az pedig a párom, bár vele sem sokat vagyok együtt a munka miatt...azért reménykedem a legjobbakban. 

Ui.: Most van a SZIN és persze, hogy az erkélyünk alatt és semmit nem lehet aludni a hangzavartól....na nem lenne baj,ha mi is kint lennénk =)