Könyv Ajánló : Kenyon, Sherrilyn:Álomszerető

Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti…

Sherrilyn Kenyon a paranormális romantikus regények királynője, J.R. Ward, és Charleine Harris mellett a legnagyobb név a műfajban. Az Álomszeretővel induló Sötét Vágyak Vadászai sorozata a műfaj legnagyobb sikersorozata, regényei pedig világszerte több,mint tízmillió példányban fogytak eddig,és uralják a sikerlistákat. Kinley MacGergor néven Magyarországon is népszerű kosztümös romantikus regényeket ír.

Házibuli

Voltam házibulizni gyerekek :) Nem volt rossz csak azért hiányzott az én másik haveri társaságom de jó volt lényegében. Nem is nagyon tudom hogy mennyien voltunk pontosan.
Oda értem jött ki elém autóval bnőm a vasútállomásra hogy ne sétáljunk mert az úgy nagyon sok lett volna.Bementünk a házba frissen főzött szilva-pálinkával kezdtünk meg sör bor meg az én pezsim :D Később (hajnalba) befeküdtünk h majd alszunk 4 lány egy fiú akik a Bnőm szobájába (bnőmmel együtt) alszunk :D de az olasz hapekját azt hittük hogy kiütjük xD elvette a telót és kisebb birkózás lett belőle xD ezt egy párna csata követte :D szal izgalmas nap volt meg a hajnal és a reggel is. Reggel Száncsót akartuk Claudio mellé berakni xD de nem jött össze na majd talán később írok részletesebben de most halál fáradt vagyok.Szal Jó éjt!!PUS
Ui: 4 hétig szorgalmasan loptam a rezet xD by Száncsóó

HA ELOLVASTAD KATT RÁ A KÉPRE XD MEGLEPI!!!

Élő adásban bukott le a hűtlen férj!

Élő rádióadásban bukott le felesége előtt egy félrelépő férj Horvátországban.

A feleség betelefonált kedvenc rádiócsatornája kedvenc műsorába, és születésnapi üdvözletet küldött férjének, aki - mint mondta és hitte - Zágrábban van üzleti úton, és nagyon magányos lehet. A rádió rögvest felhívta a férfit a szállodai szobájában, élőben közvetítve a dolgot, ám a telefont egy nő vette fel, és közölte, hogy Davor Ivanovic - így hívják a csapodár férfit - zuhanyozik. Miután a férj végre a telefonhoz ért, a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy kivel van szállodai szobájában, mire a férfi azt mondta, hogy a feleségével.
Erre már bekapcsolódott a társalgásba a valódi nej is - hatalmas üvöltéssel...
A férfi a rádió stábjától a következő mondattal köszönt el: „Miért csinálták ezt velem? Gyerekeink vannak" - idézte őt az Ananova brit hírügynökség.

Azt hiszem érettebb lettem...

De lehet hogy csak hiszem. Rájöttem hogy miért érdemes élnem és talpon maradnom és eltürnöm minden rosszat ami van és lesz.Valakinek a hiánya ráébresztett hogy felelőséggel...ha azokra a napokra gondolok amiket együtt töltöttünk :) ahogy átölelt és rám nézett...azok az átbeszélgetett órák nekem sokat jelentenek még most is és ez is erőt ad.De a másik dolog az hogy eldöntöttem hogy szeretnék majd egy babát egyetem után ha minden jól megy :) egy édes tityi-totyi babát aki az enyém és egy olyan emberé akit mindennél jobban szeretek :) Na ennyit a kisbabás lelkizésemről egyenlőre xD messze van még...

"Si lloras porque se ha puesto el sol, las lágrimas no te dejaran ver las estrellas."
Magyarul: "Ha sírsz, mert lement a nap, a könnyeid nem fogják engedni, hogy lásd a csillagokat." :)

Szarul :S

Amint a cím is elárulja nagyon nem jól vagyok .... beteg vagyok. Fáj a torkom a fejem és szinte mindenem...haldoklok közeli állapot van és hangom sincs kb semmi.Szal holnap megyek az orvoshoz :s annyira utálom ... :( Remélem ti jobban vagytok mint én
na pus pás

hmm.....

Vártál-e már valakit órákon át? Lested-e az ablakból, Remélve, hogy senki se lát? Rohantál-e ha megcsörrent az átkozott telefon? Hánykolódtál-e álmatlanul egy-egy hajnalon? Tudod-e milyen amikor semmi se fontos, Csak a beígért hívás lenne már pontos? Tudod-e, hogy fáj mikor nem jön el? Mikor bárhogy várod, Ő nem hív fel? Érezted-e már, -bár a szív nem tud- mégis fáj? Tudod-e milyen mikor a körmöd a tenyeredbe váj? Kívántad-e úgy Őt, hogy sírnod kellett tőle, Hogy soha, de soha nem lesz eleged belőle? A szerelem kín, de szeretünk szenvedni, S kínunk okozóját nem tudjuk elengedni!

10 dolog amiért jó szexelni :D

1) A szex jó kúra. Tudományos kísérletek során felfedezték, hogy a nők szeretkezés közben olyan hormont (ösztrogén) termelnek, amely a hajukat fényessé, a bőrüket símává teszi. 2) A gyengéd és nyugodt szex csökkenti a bőrhibák és gyulladások kialakulásának esélyét, tisztítja a pórusokat és fényesebbé teszi a bőrt. 3) A szex elégeti a romantikus vacsora során felhalmozott kalóriákat... 4) A szex a legjobb sport! Tested minden izmát feszesebbé és tónusosabbá teszi. Élvezetesebb, mint 20 hossz úszás és nincs szükség különleges edzőcipőkre. 5) A szex azonnal ható depresszió elleni kúra. Endorfint juttat a vérbe, eufóriás érzést kelt és jól érzed magad tőle. 6) Minél több szexet kapsz, annál többet kínálsz. A szexuális tevékenység nagy mennyiségű feromont termel, így megőrjíti a másik nemet. 7) A szex a világ legjobb nyugtatója, tízszer hatékonyabb, mint a válium. 8) Napi egy csók távoltartja a fogorvost... a csókolózás olyan mennyiségű nyáltermeléssel jár, ami kitisztítja az ételmaradékokat, csökkenti a savképződést, ami a fogkő kialakulását okozza és megelőzi az afta kialakulását. 9) A szex csökkentheti a migrénes fejfájást. A szeretkezés csökkenti az agyi ereket összehúzó feszültséget. 10) A sok szex kitisztíthatja az eldugult orrot, a szex természetes antisztamin. Segíthet az asztma és a magas láz legyőzésében.

Az ölelés =)

-jól esik -pozizív energiával tölt fel -elüzi a magányt -segít legyözni a félelmet -utat nyit az érzéseknek -fokozza az önbizalmat -önzetlenségre nevel -lassítja az öregedést -segít az étvágy fékezésében -és egyszerüen szeretjük..:)

Nekem van egy valaki aki ha megölel megszűnik a világ és még néha levegőt is elfelejtek venni :) egy ölelése mindennél többet jelent nekem...és ha ölelés közben a szemembe nézz akkor eltudnék veszni a sötét szemeiben :) az ilyen pillanatok miatt éri meg túlélni a mindennapokat.Szeretlek és köszönöm hogy vagy nekem.

Micsodák xD csak nektek xD

Versike by Babám :)

Szabi vagyok, nem tagadom.
Hülye vagyok, felvállalom.
Beszólhatsz, de nem érdekel.
A seggem kinyalhatod Haver.

Kösz drágám xD illik rám vers powa =D Szrtlk van :D puszcsi

Pillanatok

Elmosolyodok, ha arra gondolok, nincs értelme idegesítenem magam: felnevetek.
Egy idősödő, talpig elegáns hölgy sétál el mellettem, haja szoros kontyban, kosztümje kifogástalan, térd alá ér a szoknya, testszínű harisnya, alig magas sarkú cipője mind konszolidált eleganciáról árulkodik. Enyhén megütközik azon, hogy magamban nevetgélek. Mentegetőzés-félét fogalmaznék, de végül mégsem szólok semmit, csak rámosolygok, hátha átragad rá is valamennyi ebből az érthetetlen jókedvből, ami most engem kényeztet. A dáma felhúzott szemöldökkel méri végig az övéhez képest toprongyos külsőmet. Hiába, ízlések és pofonok… Nem veszem a szívemre becsmérlő pillantását. Tovább svenkel a tekintetem.
Fiatal pár a megállóban, az úttest túlfelén. A fiú szenvedélyesen csókolja a lányt, aki megpróbál elszakadni szíve választottjától. Talán azt kifogásolja, hogy a fiú nyelve a reggelije maradványai között matat a gyomrában. Talán csak nem akarja lekésni a buszt. Mindenesetre tenyerét a hős lovag mellkasának feszítve próbál elszakadni annak piócaszerű ajkaitól. Elfojtok egy mosolyt, amikor a lány kétségbeesett tekintete találkozik az enyémmel. Hát, picim, ebből mássz ki egyedül, momentán van elég baj az én házam tájékán is.
Tőlük kicsit jobbra magas, nyúlánk, sötét hajú srác. Arcát napszemüveg takarja, a megálló korlátjának dől, kezei kényelmesen a zsebében. Alaposan végigmérem, farmerja nem hagyja rejtve combjai izmosságát, csípője feszességét. Halkan felsóhajtok. „A világtalanságod miatt sajnállak” – jut eszembe kedvenc írónőm egyik mondata, amin most sem állom meg, hogy ne szaladjon fülig a szám. Nos, a megszemlélt hím mégsem vak, alaposan félreérti mosolygásom és felém indul. Hitetlenkedve figyelem, ahogy közeledik, arcán kiismerhetetlen félmosoly. Végül nem szólít meg, elmegy mellettem, bódító illatfelhő követi. Tökéletesen tisztában van vonzerejével, és gondolom azzal is, hogy alaposan megszemlélem hátulról is =) . Visszafordul, rámvigyorog, majd két ujját a homlokához illesztve búcsút int. Na igen. No comment.
Miután helyreáll a pulzusom és uralni tudom folyton szétszaladó arcizmaimat, már meg is pillantom szemlélődésem következő alanyát. Ruganyos léptű, karcsú, szép arcú lány közeledik, hosszú, egyenes, fekete haját meg-megkócolja a szél, de ez láthatóan a legkevésbé sem zavarja őt. Tiszta, nem evilági ártatlanságot tükröző szemeit hosszú pillák árnyékolják. Harmónia és kiegyensúlyozottság sugárzik lényéből, az a fajta béke, ami nemi hovatartozástól függetlenül vonz férfit és nőt egyaránt. Hosszasan időzik pillantásom a lányon, jelenléte mosolyt csal arcomra, szavak nélkül szitálja körém a nyugalmat, élvezettel fürdőzöm benne, mosolyt cserélünk, mielőtt belépne az állomás főépületébe.
Kutyasétáltató bácsi a túloldalon, ebe meghatározhatatlan márkájú, kivételesen csúnya példány. Felmenői között tacsiféléket sejdítenek kurta és görbe lábai, terriereket a modora. Szemmel láthatóan válogatás nélkül utál mindenkit, aki ugyanazon a járdán közlekedik, mint ő. Skót kockás kiskabát óvja egészségét, ami teljessé teszi az ebállatot, mint jelenséget. Gazdája folyamatosan duruzsol neki, gondolom megnyugtatási célzattal eleveníti fel világháborús élményeit a hadifogságról. Kutyája a füle botját sem mozdítja, éppen a buszt utálja teli torokból.
Lehunyom a szemem, ennyi elég is volt a külvilágból most. Visszavonulok saját – nem kevésbé sokszínű – gondolataim közé, keresem a zavart és a bizonytalanságot magamban. Eltart egy darabig, míg meglelem őket, de aztán biztosítanak arról, hogy nem tűntek el, nagyon is bennem vannak. Csak éppen működik az üvegfal- effektus. Most csak látom, de nem érzem őket. Helyes kis önvédelmi rendszer. Túlélésre fejlesztve. A jelek szerint pöpecül működik. Ha akarnám, megkaparhatnám fene nagy nyugalmam és békességem felszínét, de most mégsem teszem. Élvezem az önbizalmam, a nem-félést, azt, hogy valami rejtélyes oknál fogva ma elkerülnek a gyarló, önkínzó gondolatok.

"a gyermeki szem a jövő tükre... jaj annak, aki elhomályosítja"...

Vékony, piszkos kis karjával fogja át a térdét. Reszketve simul a falhoz a sarokban. Arcát elrejtik az előrehulló kócos szőke tincsek. Könnyek maszatolják az önfeledt játék koszfoltjait, némán csuklik a sírástól, nem mer hangosan felzokogni. Vékony pántos nyári ruhája szakadtan lóg a vállán. Vállai rázkódása árulja csak el a hangtalan kínt. Ismeretlen fájdalom érzése kering védtelen testében. Szégyen és megalázottság zavara von köre bizonytalanságot.
Nem mer felnézni. Nem mer látni. Nem mer ránézni.
Hallja a cipő hangját a padlón. Az övcsat fémes hangját, amitől összerezzen, és szorosabban kulcsolja térdeit. Mellette a földön kopott bundájú plüssmaci hever. Gombszemei kifejezéstelenül merednek az égre. A léptek lassan távolodnak, az ajtóban megállnak, mintha egy pillanatra még visszanézne. A csendet a kilincs nyikorgása töri meg. Az ajtó halkan csukódik.
A kislány halkan szűkölni kezd. Nyöszörögve nyújtja ki a kezét a maci után. Ujjai reszketve kapaszkodnak az egyetlen tiszta emlékbe. Magához vonja a kis állatot, arcához szorítja, nem jut levegőhöz a plüssjátéktól, csillagok villannak fel a sötétben, ahová tudata menekült felejtésért. Végül kétségbeesetten enged a mellkasát szorító fájdalomnak, ami halántékán is lüktet. Utálja magát, amiért nem bírja ki, hogy ne vegyen levegőt. Undor és szégyen könnyei csorognak némán az arcán.
Anyja hangja téríti észhez, valósággal visszarántja a valóságba. Reszkető lábakkal áll fel, combjain nedvesség csorog, attól fél, bepisilt. Ijedten nyúl oda, fájdalom nyilall altestébe. Ujjait nézi, áttetsző, sűrű anyag keveredik élénkpiros színűvel. Megijed a vértől, dermedten nézi a kezét...
Anyja sürgetőn hívja.
Ujjait ruhájába törli, combjairól a mackóval itatja fel a nedveket. Undorodik tőle, mégsem tud szabadulni a játéktól. Magával viszi, de már nem öleli. Kezével fogja a mackó kezét, minden lépcsőfoknál a korlátba ütődik a játék feje. A kislány kifejezéstelen tekintettel megy le a konyhába, szemén még látszik, hogy sírt, csuklója kezd feldagadni, fájdalom emlékezteti a kezek szorítására.
Anyja háttal áll neki, éppen csak felé pillant, mikor teríteni küldi. A kislány a kredenchez lép, az ajtaját bámulja. Nézi a fa erezetet, a kopott festéket, a szúrágta sarkokat. Nézi, de nem ezt látja. Borostás arc hajol felé, lehunyt szemmel közeledik-távolodik, látja a száját, a cigarettától sárga fogakat...Anyja ingerülten szól újra, a lány a tányérokért nyúl. A mackó még mindig a kezében, képtelen elengedni, szorítja vézna kis ujjaival, ahogy a tányérokat is igyekszik megtartani.
Hallja a cipő hangját a padlón. A nyikorgást, ahogy leül a székre. A gyufa sercenését.
Reszketni kezd. Könnyek futják el a szemét. A tányérok remegnek kezében, csörömpölésükre felpillant az anya, rámordul a gyerekre. A kislány ránéz, egyetlen végtelen hosszúságú pillanatig anyja szemébe néz, segítségért könyörög, azért, hogy valaki lássa meg, ami történt. Pupilláját hatalmasra nagyítják a könnyek, szempillái sűrű árnyékot vetnek a rettenetre, amint az anya elfordul újra.
Két hatalmas könnycsepp hull a padlóra, ahogy a lány megfordul és megindul az asztal felé. Tudja, érzi, hogy nézi. Gyomra görcsbe rándul, torkában egyre nő a gombóc. Lassú léptekkel indul az asztal felé. A tányérok egyre hangosabban zörögnek, a kislány visszafojtja a szipogását. Nem mer sírni.

Még két lépés az asztal.
Már csak egy.
Hallja az övcsat fémes hangját, de nem mer odanézni. Torkából nyüszítő hang tör fel, szemét elöntik a könnyek, nem bírja visszatartani őket. Egész teste reszket, ujjai közül a tányérok csörömpölve hullanak a padlóra, ezernyi darabra törve a gyerekkort... Vékony kis teste hangtalan zokogástól remeg, csuklásszerűen tör fel a félelem belőle.
A pofon kegyetlenül józanítja ki, a földre esik. Ajkából vér szivárog, reszketve húzza maga alá lábait, nem mer felállni. Anyja a karjánál fogva rántja fel a földről és a fal mellé löki, seprűt nyom a kezébe, lapátot dob a lábai elé.
Hallja a cipő hangját a padlón. Nem mer felnézni. Erős kezek nyúlnak az álla alá, nincs menekvés előlük. Gúnyos, feneketlenül sötét szempár fonja körül, hiába szabadulna, ereje elhagyja. Cigarettafüstöt fúj az arcába, hüvelykujjával elkeni a vért a cserepes kis ajkakon, majd lenyalja ujjáról. A kislány körül forogni kezd a világ, lábai nem tartják meg tovább kicsiny testét, szemei fennakadnak, tudata egy más világba menekíti a valóság elől.
Feje hangosan koppan a padlón, még hallja anyja kétségbeesett hangját, mielőtt minden elsötétül.
A saját ágyában ébred. Megkönnyebbülten pillant fel, a jól ismert gyerekszoba biztonságot ígér.
Oldalra fordítja fejét, az ablak előtt táncoló függöny lebbenését nézi, ahogy a szél lágyan mozgatja. Annyira leköti a lágy fehérség lengedezése, hogy nem is hallja meg az ajtó nyikorgását, sem a cipők hangját a padlón.
Az övcsat fémes hangja jut el hozzá először, ahogy a széken koppan. Könnyei fátylán át homályosan, elmosódva nézi tovább a szél játékát, idegszálait mint jeges hurok bénítja a félelem... {M}

Utálom ...elegem van...

Igen elegem van az egész kibaszott világból és kurva sok emberből is igazából egy kettő van akikből nincs :s
Most könnyekkel küszködve telt a napom és ezt a bejegyzést is így írom....nem értem hogy az embereknek ért jó ha kihasználják a másikat :( elegem van ..megint minden kibaszottul szar..gyűlölöm és most önző leszek nem érdekel senki csak magammal és pár emberrel fogok foglalkozni...gondolnom kell most már egy kicsit a jövőmre és a lelki világommal mert ha ez így megy tovább ideg összeroppanást kapok :'( de felfogok állni és folytatom magam miatt //remélem sikerül//

Halhatatlan angyal...

Minden oly sötét, elhalt a táj, Érzem, hogy valami legbelül fáj, Egyedül vagyok, s félek a sötétben, Mert tudom, elvesztem az örök éjben, Reménytelen, magányba estem teljesen, S szívem összetört, de hangja nesztelen, Sehol senki, ki karját nyújtaná, Ki értem fájó könnyeit hullatná. Egy árnyék feltűnik hirtelen, Én meg csak hallgatok csendesen, Közelebb lép, s meg sem mozdulok, Valamit tenni kéne, de nem tudok. Látok egy angyalt ki hozzámbújik, Bánatos, szeméből könny hullik, Hozzám ér, s megfogja két kezem, Magával visz e magányos éjjelen, Szállunk a sűvitő, rideg szélben, Egyszer csak eltűnünk a sötétségben, Nem látok mást, csak egy gonosz világot, S hallom, egy bánatos hang utánam kiáltott, Már tudom, az te vagy szerelmem, Kiért, mert elhagyott, eldobtam az életem, Az angyal megáll, s letesz ágyadnál, Nem értem miért, mikor te voltál ki becsaptál, Most mégis szenvedve, sírva látlak, S mindig, még mindig téged várlak, Tested remeg a fájdalomtól, hozzádbújok, S abban a pillanatban újra darabokra hullok, Soha nem éreztél, most sem érzel engem, Nem hallod, ahogy utánad sír lelkem, Szívem egy szomorú dalt énekel, Egy régi, elfelejtett érzés újra életere kel, Álomba ringatlak fájó dalommal, Mennem kell, eltűnök az angyallal, A búcsú percénél sírva fakadtam, Mert álmaim örökre nálad hagytam, Könnyes szemmel, vérző szívvel, kiáltani akartam, De erőm nem volt már, s nem bírtam, Hiszen, tudom lelkem, reményét is elvesztette, Pedig szívem örökre szívedet szerette, Mikor ágyamhoz értem, még sírtam, S magamat bánatosan álomba ringattam, A nyílt sebeket lelkemen nem gyógyitja senki, Mert elvagyok átkozva, mindenki csak sebzi, Álmaim sem lehetnek szépek veled, Ott is valami elszakít, nem foghatom kezed, De csak tűrom, hogy rád vigyázhassak, Hogy halálod éjjelén melleted állhassak, Mégis ürességet érzek, itt vagyok de nem értem miért, Csak azért, mert élnem nem volt kiért, Most jöttem rá, hogy halhatatlan angyal lett belőlem, Mert egy reménytelen szerelem miatt magam megöltem...

Letargikus hangulat :S

"Walamikor egyszer te is fogsz majd sírni ,
Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni.
Sírom fölött az őszi szél panaszosan zengi:

Itt nyugszik az ki weled boldog akart lenni!
Boldog csak az akartam lenni de volt mi közénk állt és engedett elmenni
Te pedig csak álltál néztél utánam de nem szóltál semmit csak hagytál elmenni
Hagytad hogy zuhanyjak a mélybe,a nagy sötétségbe ahol magány várt és a lelkem sötétsége"

Mielőtt megkérdezed igen én írtam és NE LOPD EL köszi!!

saját képeim :)

Elsősorban Boldog névnapot szeretnék kívánni egy kedves barátomnak Viktornak aki a legrosszabb helyzetekben is mellettem volt... és akkor már ezúton bocsánatot is szeretnék kérni tőle a mostani viselkedésem miatt.//Később leírom a problémám is//

És most pár kép amit a Balatonon készítettem :)És megkérnék mindenkit hogy ne lopja le :) mert akkor problémák lesznek :D mindenki tudja hogy ezek az én képeim mert neveztem vele versenyre is =D és fotószakkörön is be lettek mutatva szal hehe :D

Ha szereted önmagad....Szeretni fognak :)

Szeretlek! Köszönöm, hogy vagy, hogy találkoztunk. Elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Nem akarlak megváltoztatni, hanem én akarok változni általad. Köszönöm, hogy lényed arra indít, hogy felismerjem a Benned és bennem rejlő Mindenséget. És azt, hogy a Mindenség szívében egyek vagyunk!

Tudjuk például a tükörben a saját szemünkbe mondani, hogy „szeretlek, és elfogadlak olyannak, amilyen vagy!”?

Ha én nem szeretem magam, hanem folyton kritizálom és kifogásolom a külsőmet, a viselkedésemet stb., akkor a többiek hogyan tudnának szeretni engem? Bárkit könnyebben elfogadunk és támogatunk, mint saját magunkat. Igaz?
Mindannyiunknak vannak elfogadható, sőt szerethető tulajdonságai.Csak rákell ébrednünk hogy mi az.