akasha

Börtön

Szobám mélyén ülök, a világtól elzártan.
Egy Fekete Tulipán haldoklik a vázában.
Pontosan tudom, hány évet mulasztottam el,
hol nem kezdődött el az életem.
E falak között megállt az idő
az érzések kihaltak a szívemből.
Csak én vagyok ... egyedül.
Talán egyszer Börtönöm Kulcsa kezembe kerül.
A poshadt levegőtől megfulladok,
miközben kint szaladnak az évszakok.
A tükörben egy csüggedt tekintetet látok,
magamon kívül más társaságára hiába vágyom.
Nem ismerek másokat, csak homályba vesző vágyaimat.
Látok fiúkat, lányokat, szerelmeseket és barátokat.
De nem tudom milyen érzések vannak a világukban,
csak azt hogy, milyen élni hiányukban.
Nem tudom, hogyan kell másokat megérteni,
hiszen a szívem egy óriási tályogból vérzik.
A Nap Sugarai nem törik át a Magas Falakat.
Lámpafény marja szét hófehér arcomat.
Sokszor ostorozom testemet, lelkemet,
közben érzem, hogy félig már nem is létezem.
A Tulipán szirmai lassan elfonnyadnak.
Életem nagy lehetőségei a porba hullanak.
Próbálok kitörni e Börtönből,
de gyenge karom a rideg Vaskapun hiába dörömböl.
Mintha az lenne sorsom feladata,
hogy megtanuljak élni magányosan.
Olyan vagyok akár a kalitkába zárt madár,akit tudja, hogy e rácsok közt találja meg a Halál.

-----Akasha---