Nem tehetek róla,még mindig szeretlek! Pedig midenki azt mondja felejtselek el téged! Én tudom,hogy ők mondják az igazat! Dehát az ember csak a szívére hallgat! Nem tudlak elfelejteni,pedig tudom sosem leszel az enyém! Ébren álmodni és felébredni,ez vagyok én! Kívülről oly kemény vagy,mint a jég,pedig benned még gyerekkor él! Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom, pedig ha elolvadna,elmúlna minden bánatom! Muszály lenne téged elfelejteni,de nem tudlak, mert ami benned él,fogva tart. A haverok.a barátok mind ellenem vannak,hogy: "találok majd jobbat"-de mit tegyek? Porba döntsem álmaim? Igen!-ezt kell tennem akárhogy is fáj! Mert az álmaimból nem lesz más,csak magány! A szívem darabokra tört,mint egy üvegpohár, megragasztani senki nem tudja már. De majd egyszer talán a pohár újra pohár lesz, s egyszer talán a szívem nyíló rózsa lesz. Újra tudni fog érezni, Szerelmet-szerelemért adni! Így zárul le a fejezet:csak mi ketten-távol egymástól! Elfelejtettem ezt az álmot…..
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése