akasha

Annyira furcsa vagyok ma. Az előbb elvágtam az ujjam. Nagyon fáj. És vérzett. Undorodok a saját véremtől. Pedig régen olyan szép élénk pirosnak találtam. Minden cseppjét szentnek tartottam. Szerettem új sebeket vágni az alkaromra, néha a lábszáramra, hogy fájdalmat okozzak magamnak. És persze nem utolsó sorban, hogy csorogjon az a gyönyörű vérem. Imádtam. Érdekes így visszagondolni rá. Szinte látom magam kívülről, ahogy a csillogó fémpengét a karomhoz emelem, nekinyomom és húzom. A penge belehasít a húsomba, kettéválasztja a hófehér bőröm. A vér a sebből csorogni kezd. Élénk piros, csillog. Folyik le a karomon, s elégedetten nézek. Még egy seb. Még egy és még egy. Egyre mélyebbek. Fáj, de valahogy jól esik. Nem csak a lelkem fáj. A testem is. Vérzek. Nem ömlik a vérem, de azért bőven csorog. Lecsorog végig az alkaromon, majd lecsöppen. A hófehér kádat vörös vércseppek tarkítják... Csöpp, csöpp, csöpp.... Csak gyűlnek a cseppek egyre... Visszagondolva így nagyon is undorító. Felfordul a gyomrom, mert akaratlanul is eszembe jut a vér jellegzetes, émelyítő szaga. Nem tudom miért tettem. De akkor nagyon jól esett, így könnyítettem a lelkemen. Mondjuk emiatt sokan elmebetegnek bélyegeznek meg, pedig úgy érzem, nem vagyok az. Én tudom mit tettem. És azt is tudom, hogy nem volt helyes. Sőt, beteges dolog. De én nem csak úgy csináltam, divatból. Ez nem olyan, ami valaha is a divat kategóriába kéne tartoznia. Csak néhány fiatal leány és fiúcska úgy gondolja, hogy de menő, ha néhány vágás (inkább karcolás) éktelenkedik a csuklóján/alkarján/bokáján. De nem. Nem gondolnak bele, hogy ennek a nyoma rosszabb esetben megmarad örökre. Hogy a gyereke (ha lesz neki) megkérdezi tőle, hogy: "Anyu/Apu, az mi a kezeden?", mit fog válaszolni? Hogy csak egy X évvel ezelőtti divat? Lehet. A gyerek viszont példaként azt fogja látni, igen, ez jó, én is akarom csinálni. Nos, én annak tudatában vagdostam meg magam, hogy tudtam, hogy megmarad a nyoma, és a gyermekemnek el fogom magyarázni, hogy anyu rosszat csinált, nem döntött helyesen. És elmondom neki, hogy ez butaság volt. És én nem két hónapig csináltam, hanem több éven keresztül. Na most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden második órában vagy minden nap meg vágom magam, hanem csak akkor, hogyha valami nagyon fájt lelkileg. Például egy nagy veszekedés után. Sokat veszekszek apuval. De eleinte nem is emiatt csináltam.Megbántam, amit tettem. Nem tenném meg, ha még egyszer választhatnék.