akasha

Nem tudom,hogy nevetnem vagy sírnom kellene magamon.Ülök és rázom a fejem,azon gondolkodom megdöbbenve,hogy történt ez velem???

Eldobtam a határozottságomat valakiért,pontosabban elveszett valahol út közben és nem is bánom,nem is érdekel.Olyan nem normálisnak érzem magam,mintha függő lennék,elmebeteg módon ragaszkodom hozzá,levegőt sem kapok nélküle.

Ha régen valaki ilyet mondott volna nekem,röhögő görcsöt kaptam volna.És most???Beálltam a sorba és nem érdekel,egy idióta szerelmes lány lettem.Vállat vonok a tényen és boldog vagyok.

Boldog vagyok és szenvedek.Már rájöttem,hogy az igazi boldogság nem jár egyedül,fizetni kell minden pillanatért.A vágy,ami felemészt.A félelem,ami a gyomromban burjándzik és beeszi magát az egész lényembe.A hiány,mi üressé tesz,mitől nem érzem magam teljes embernek.Az esztelenség,amivel mindent feladnék,amitől azt érzem,hogy a világ legvégére is követném.A titkolt féltékenység,ami romba dönt,ami a szívembe hasít és ami megöl minden másodpercben.

Beteg vagyok,Belé betegedtem,néha nagyon rémisztőek tudnak lenni ezek az érzések.Sírni tudnék de nem tudom már azt sem,hogy a boldogságtól vagy a gyötrelemtől.Gyötrelmes ez a szerelem.

Soha nem mondták nekem,hogy ilyen euforikus érzés,mint valami drog,amit minden nap meg kell kapnom,hogy élni tudjak.

Beteg vagyok,függő vagyok,SZERELMES vagyok.