Testemben lelkem itt ragadt,
kínozza földi mivoltomat.
Mit csináljak, ha úgyérzem ismét szerelmes lettem,
egy lányba kivel együtt nevettem.
Kinek kedvessége lelkemig hatolt,
nyugtatott szavaival mikor szívem zakatolt.
Lelkem itt ragadt pedig hozzád sietne,
érzi te vagy kit örökké szeretne.
Ezt az érzést nem lehet jól leírni,
mikor úgy érzed szállni tudnál,
de soha nélküle élni...
Ajj, de nem tudom megfogalmazni mit is akarok,
mennyire szeretlek, s hogy érted sírok!
Annyira szeretlek, hogy azt már leírni se tudom,
tiéd minden éjjem s nappalom.
A nap minden pillanatában rád gondolok,
ezt próbálják bizonyítani most is ezek a sorok.
Mikor az emberek mitsemértôn szemlélik,
hogy könnyem kicsordul, mert a szívem vérzik.
Vagy, hogy életem odaadnám érted,
mert annyira szeretlek- de te ezt úgysem érted...
Ha tényleg vámpír vagy csak egyre szeretnélek kérni,
tépd szét ereim, mert nélküled nem akarok élni!
Nélküled élve is csak holt vagyok,
te vagy kire vágytam, aki nélkül semmik a holnapok.
Nemértem miért nem veszi észre senki mennyire különleges vagy,
a szépség nem minden, de neked a lelked is nagy.
Nem is tudom, hogy elhiszed-e mindazt amit írtam,
éncsak azt tudom, hogy szeretlek,
s közben sokat sírtam...
Szóismétlések követték ezen csoda művem,
de érted szól minden szó mit csavartam és csűrtem...
!!!Köszönöm, hogy vagy nekem!!!
-Viki-
Ui:Sajnálom,hogy haragudtam érte
Csak nem értettem...de most már értem..de lehet h késő...tudom milyen zokogni azért akivel nem lehetsz...és most már azt is tudom milyen végleg elveszteni valakit...de téged nem veszthettelek el....az nem lehet...kérlek...szükségem van rád :'( annyira hiányzol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése