Szeretném, ha mindenki, mindenki aki egy kicsit is szeret ránézne erre a képre. Ránézne, belelátna, és elmondaná, hogy mit lát. Elmondaná, hogy látott-e mostanság ilyennek. Láttatok engem mostanság boldognak? A válaszom, a saját kérdésemre, nem,az utóbbi időben nem nagyon voltam boldog a régi Akasha féle ragyogás eltünni látszik a sötétben de néha előbukkan ha a barátaimnak szüksége van rá.
Ennyi a válasz minden az utóbbi időben feltett kérdésre.
És ezt meg kell érteni, mert nem tudom magam szétmaracangolni, boldog akarok lenni. Ott egy vonatútnyira ez valóság. Velük. Mert velük minden nélkül önmagam lehetek. Ők engem szeretnek, nem azt akinek hisznek. És én is őket. Emellett, a városom. Akármilyen mocskos meg minden, szertem azt a várost, valamiért nagyon szeretem. És érzem, hogy kellünk egymásnak. Ő nekem, s én is neki. És már nagyon hiányzik azok akik ott vannak a légkör a zaj még a smog is...Elvégre ott születtem és vissza megyek amikor lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése