Csalódtam önmagamban.. igazából nem értem,nem értem azt, hogy miért adja fel valaki önmagát másért? aki nem kért tőle ilyet... elvégre úgy szeretjük a másikat amilyen. Nem vehetjük el tőle azt aki,mert ez nem helyén való. A Szerelmem feladta az eszmét amiben hitt és ez részben az én hibám és nem tudok mit tenni ez ellen,csak annyit hogy vele vagyok és támogatom a döntéseiben... és itt jön az hogy mivan ha nem jól döntött ha nem kéne feladnia azt amiben hisz??? Mért nem hihet benne másképp? És miért érzem hibásnak magam emiatt? Rosszul érzem magam attól,hogy látom mennyi fájdalom van a szemében és tudom,hogy rossz neki és emiatt nekem is az.
De így döntött és ha ettől jobb lesz akkor támogatni fogom bármiben amitől ő boldog lesz.
A döntéseinket magunk hozzuk és némi segítséggel visszük véghez azokat....véleményt mondhatok a döntéseiről,de nem mondom meg mit tegyen. Majd lesz valahogy!Csak ne lenne ilyen sz*r érzés :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése