éjjel egy TÜKÖRről álmodtam, amiben nem láttam magam... (szerintem egyértelmű)... aztán darabokra tört, szilánkosra, s tele lett rózsaszirommal a padló, s kézen fogott, s letörölte a vért az arcomról. . .
az idő összezsugorodott aztán nagyon kitágult, végül semmivé foszlott, s én ott álltam benne és nem volt hova mennem.
most lerovom a tartozásom, s ezentúl többet fogok írni.
Csak állok a semmi közepén
Egy tükörrel szemben
Mi eltakar engem
Bele nézek, nem látom magam
Hova lettem? Ki tette ezt velem?
Én akartam eltűnni, elszaladni
Hogy fájdalmat többé ne keljen érezni
Fáj ha látom szomorú szemed
Fáj ha érzem vérző szíved
Fáj minden, ha téged is bánt
És nélküled nincs csak a magány
Visszaszereznélek, de félek késő
Hisz én dobtalak el, hogy nem kelessz
Ne legyen tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése