jajj milyen fárasztóak a napok az a sok-sok beszéd, blablabla, mindre figyelni kell és bólogatsz, igen, már nem is hallod mit mondanak, csak bólogatsz-bólogatsz, míg le nem csúszik a nyakadról a fejed.... furcsa mód nem kérdeznek vissza, eddig idegesített a sok kérdőjel a szájukból, most meg hallgatnak, nem tudod mire vélni, vállat vonsz, hja, új korszak, adok nekik 1 hetet, és megint ostromolni fognak azzal a sok hülyeséggel.. én meg válaszolok rá valami hülyeséget, és ez így fog menni, ennek így kell mennie, csak nehogy elfelejtsem nem az igazat mondani, mert akkor megint mehetek a vérpadra, és nincs kedvem ilyen gyakori kivégzésekhez. micsoda unalmas körforgás, mindig ugyanaz, mindig de mindig.. a könnyeid is már csak egy pályát tudnak befutni, egy hőmérsékletben... hiányzoznak azok a tűzforró cseppecskék amik az ajkamba szívódnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése