Rémálom...

Halovány mosoly az arcomon; szavak az ajkamon; szívem a mellkasom szélén dobog. még élek!!! Ez volt az első gondolatom amikor felébredtem....a könnyek megállíthatatlanul folytak az arcomon,először felsem fogtam. hogy igen itthon vagyok a saját szobámban,az ágyamban....és csak egy újjabb rossz álom volt, ami mostanság elég sűrűn gyötör...talán a kételyek miatt ami bennem van és ez a sok kósza érzés, a kétségbe esés,hogy mit tegyek,hogy tegyem..... nem tudom, már nem értem, hogy miért nekem kell fájdalmat okozni.....mért pont nekem?? Már nincs elég rossz dolog amit tettem,ami fájdalmat okoztam és ahány szivet összetörtem?..... Úgy érzem kicsúszik alólam a talaj és nincs aki vissza tudna húzni,hogy miért?? Mert nem hagyom....