Hát.....naa

Bocsika hogy nem írtam sokáig,de elromlott a netem :S és nem nagyon akartam járkálni máshova netezni....de jól is tett ez a kis magány nekem,eltudtam gondolkozni sok fontos dolgon...és rájöttem hogy tolerálnom kell a mások dolgait mert ugye én is ezt várom el az emberektől de igazából leszarom,mert akinek fontos vagyok fontos leszek így is és más kedvéért nem fogok megváltozni,ha így szeretett meg akkor ne akarjon megváltoztatni hanem szeressen így is...én sem várom el hogy megváltozzon...mert unalmas lenne ha mindenkit a saját képünkre formálnánk...
Jah egyébként találkoztam egy nagyon régi és jó barátnőmmel akit ezer éve láttam =) de most 2 napig ismét vele tudtam lógni de majd jön megint és akkor valamivel elviselhetőbbek lesznek a szürke hétköznapok.Amúgy is jól esne néha kiszakadni a hétköznapokból úgy hogy senki iránt ne tartozzak felelőséggel vagy magyarázattal.
Amúgy azt hiszem hogy rátaláltam az igaz szerelemre...már ha van ilyen =)csak a távolság ami elgondolkoztató hogy érdemes e belevágni?Ő is megfog bántani vajon?Télleg úgy szeret ahogy mondja?Vagy csak játszik velem?
Ezek mind akkor derülnek ki ha lesz bátorságom belevágni és megpróbálni.Talán ez az utolsó esélyem hogy boldog legyek....