Ilyen az élet..Sz*r és kegyetlen

Utálom a sok hazug embert....ezt teszi az hogy én meg naiv vagyok ezt nagyon utálom magamban képes vagyok elhinni hogy szeret valaki hogy fontos vagyok neki...de aztán kiderül hogy tévedtem és ismét kihasználtak...ez mindig így van valami sosem jó de eldöntöttem nem kell senki magányos leszek amíg tényleg el nem jön az igazi aki annyira tud szeretni mint én őt és tényleg foglalkozik velem és nem bassza át a fejem............
Nem tudom hogy érezzek.. már kezdem elfelejteni milyen mikor igazán szeretnek és nem csak azért mert van valamid hanem önmagad miatt...de azt mondják a csalódás nem öli meg az embert hanem megerősíti...ezek szerint én most is csak erősebb lettem de mi értelme van ennek ha üresnek érzem magam ha nincs senkim akit érdeklek őszintén...most úgy érzem hogy hiányzik egy részem valahol mindig is úgy éreztem de a lényeg hogy tényleg hiányzik az akivel megoszthatok mindent akit szerethetek...egyesek szerint az a baj hogy túlságosan ragaszkodom ahhoz akit szeretek és túlságosan szeretem...lehet valakit túlzottan szeretni?ha viszont szeret akkor nem ijed meg attól hogy nagyon szereted...vagy ez megint csak az én hülye elméletem szerint van így. De már nem számít semmi nem érdekel senki....úgy sem értenek meg akkor egyáltalán van értelme az életemnek? Sztem nincs...és ha valami történne velem egyszer talán a közel jövőben akkor akiket szeretek azok tudják hogy örökre szeretni fogom őket :'(