Nem ért meg engem senki...

egy mentőövet kell találnom és annyira akartam...hinni h ő lehet az hogy kezdtem elhinni a meséjét is...de valahogy túl üresnek érzem magam már napok óta vmi hiányzik belőlem egy részem elveszett és.....nem tudom hogy találjam meg vissza akarok menekülni abba az álomvilágban ahol....ahová tartozom amiben jól érzem magam...ahol azok az elvek és dolgok megvannak amiket felállítottam magamnak ahol hihetek abban ami valójában vagyok és szeretnék is lenni...

az emberek nem értenek sok mindent sőt velem kapcsolatban semmit sem...és nem is fognak mert nem hagyom azt a falat amit emeltem magam köré nem fogja senki lerombolni...nem hagyom...nem hagyom hogy lehetőséget kapjanak arra hogy megbántsanak hogy csalódást okozzanak..nem ezt nem fogom engedni ez a fal örökre a helyén marad most már...még egyszer senki nem fogja ledönteni...Soha sem!!

Az utóbbi napokban eléggé magamon kívüli állapotban voltam csak léteztem nem tettem semmit...csak mentem iskolába haza jöttem és várt megint a magány...

"Minden vámpír számára eljön a pillanat amikor az örökkévalóság gondolata elviselhetetlenné válik.Árnyak között élni a sötétség leple alatt csakis a magunkfajták társaságában.A magány mocsarába süllyedve!A halhatatlanság remek ötletnek tünik,míg rá nem jössz,hogy magad maradtál"