2009. június 6., szombat

"Hogy történhetett ez velem?
Hibáztam,
Nincs hová futnom.
Az éjszaka körülvesz,
Ahogy lassan eltűnök.
Elegem van ebből az életből,
Csak ordítani akarok
Hogy történhetett ez velem?"

"Soha nem leszel egyedül
Ettől a pillanattól kezdve.
Ha valaha is fel akarod adni,
Én nem hagyom, hogy lezuhanj.
Soha nem leszel egyedül
Addig ölellek, amíg a fájdalom elmúlik."

Engem ki fog átölelni? Ki fog vigasztalni? Most ki vigasztal egyáltalán? Ha meghalnék hiányoznék valakinek?
Félek a jövőtől, hogy nem lesz legjobb barátom, hogy nem lesz senki mellettem, hogy annyi félelmem van és annyira kellemetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése