A barátság nem élet-halál kérdése,annál sokal fontosabb.

Jó ideje  foglalkoztat egy kérdés,de egy ponton mindig megakadtam,nem jutottam előre,nem találtam meg a miértre a választ.A barátság kérdése foglalkoztatott,hogy hogyan történik meg,hogy valaki eltűnik az életünkből,akiről azt hisszük igaz barátunk.Rá kellett jönnöm,hogy minden emberi kapcsolatra ki kell terjesztenem az eltávolodást, mert mindenféle kapcsolatban ugyanaz a folyamat játszódik le.Mindig van egy pont,ami elindítja a folyamatot,csak általában az egy olyan apróság,hogy nem vesszük észre,vagy ha észre is vesszük nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget.De vmi ott és akkor megváltozik és a két ember elkezd távolodni...ezt érezzük is belül és tudjuk is,hogy valamit tenni kéne,felhívni,elhívni vholva beszélgetni,kicsit ápolni a kapcsolatot de mindig akad jobb dolgunk,úgy vagyunk vele,hogy majd holnap,majd jövő héten hiszen mi magunk sem hisszük,hogy ennek következményei lehetnek.Telik az idő és egyszer csak belénk hasít,hogy hoppá mostmár tényleg elhidegültünk egymástól,kevesebbet beszélgetünk,ha beszélünk is,akkor is felszínes dolgokról,másokkal más programokat szervezünk.Ekkorra már a pont kis szakadékká növi ki magát és ilyenkor viselkedik rosszul mindkét fél,mert egyik sem tesz semmit.Persze ezek a dolgok nem tudatosak akkor.Mikorra eltűnik az életedből a másik,bánni kezded,keresed kutatod,hogy mit rontottál el...és utólag olyan egyszerűnek tűnik a megoldás,csak fel kellett volna hívnom őt,csak el kellett volna mondanom,hogy fontos nekem...de nem tettem meg.Valami visszatartott,talán a közhely,hogy vannak dolgok,amiket nem szabad erőltetni.