"Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában."
de mégsem. én nem tudom legyőzni, és csak kattog az agyam, és mindig mikor újra és újra rámzuhan minden megreszketek, és hiába nézek bármerre... egy nagyon távoli megmagyarázhatatlan tükör-kéz nyúlik csak felém a messzeségből, és nekem az az érzésem van, hogy más nem is akar... úgy érzem végtelenül egyedül vagyok, úgy érzem olyan messze van a világ, olyan messze minden tőlem... sírok és mégis maszkot kell erőltetnem az arcomra, mégis színházat kell hoznom a világomba, hogy minden rendben legyen. vagy majdnem minden.
csak a színfalak mögött könnyezek. csak ott szabad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése