2010. február 6., szombat

Minden olyan zavaros...

Akkora anarchia van bennem,hogy saját magamon sem tudok eligazodni.A helyzet egyre rémisztőbb...már nem ismerek magamra...hazudok magamnak részben és mindenkinek fájdalmat okozok még annak is akit szeretek...
Mikor a realitások talajára lépek elönt egy kiábrándító érzés,mintha szembesülnék a ténnyel,hogy mindaz,amiben hiszek,minden,amire vágyom nem áll meg a valóság világában.Vajon léteznek azok a dolgok,amikben én hiszek?

1 megjegyzés:

  1. próbáld meg elfelejteni a rosszat és csak előre nézz,a múlt az múlt maradt,de tanultál belőle ez a lényeg.
    1 barát

    VálaszTörlés