Kezdek észhez térni

és újra önmagamra találni.Ami persze eleinte nehéz az elmúlt hetek után,de jó úton haladok azt hiszem.Közeledik felém valami jó talán... még gyanakodva méregetem és nem tudom mit tegyek. Elfogadjam  és higgyek újra?? Vagy mindennek mindig ugyanaz az útja?Talán,de ez most kit érdekel egyszer nekem is lehet valami jó és lehetek újra egy kicsit a régi...na nem teljes mértékben,de azért valamennyire.

A boldogság pillanatok műve,egy pillanat hozza és egy pillanat viszi,de a pillanatokért élek.Sok boldog pillanatra várok és ehhez csak a megfelelő emberre várok még akivel megosztom,majd az én pillanataim és ő is velem az övéit.Szurkoljatok,hogy megtaláljam. :)