Vége a jó világnak itt a tél
Érzem,hogy életem véget ér
Elhagynak az emberek
Játéknak néznek csupán
Nem számít a szerelem
S efféle apróság.
Szemembe néz,érzem szíve jég
De elfogadni oly nehéz.
Az élet másnak móka,kacagás
de szegény szívem itt-ott repedt már.
Te pedig nézel bárgyú vigyorral
Nem érted mi kavart fel szavaiddal
Hogy miért fekszem vérbe fagyva,
emlékként a képed szorongatva?
Nem titok mit érzek
Szeretlek téged
Nélküled az élet fabatkát sem érne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése