Mindenkinek van egy pohara,amibe folyamatosan cseppennek a terhek és egyszer nincs tovább.Mindig is foglalkoztatott a kérdés,ha egy poharat elhasználok,akkor kapok egy másikat?Vagy kiömlik és újra üres lesz?DE akkor mi értelme,hogy ha tele lesz,akkor kiakadok?Ennyire erővel lehetne feneketlen az a pohár?Vagy minek egyáltalán pohár?
Nem értem.
Mire vágyik az ember?Mindig langyos vízre vagy néha forróra,néha hidegre?Vannak egyáltalán normális emberek a világban? Mindig is elég megfontolt voltam komoly döntések meghozatalában és sosem akarom megbánni utólag egyiket sem.Nehéz helyesen dönteni,sőt hiszem,hogy nem is létezik mindig helyes döntés.De a francba,egyszer dönteni kell! Erről már korábban is sokat írtam,hogy mikor vacilálok,akkor is már réges rég tudom a döntésemet,csak próbálom meggyőzni magam,hogy az a helyes.(pedig soxor nem az) Tudom...de azt is tudom,hogy valamikor (fogalmam nincs mikor) de valamikor máshogy fogok dönteni és ez elkeserít.Előre tudni valamit nem tudom nyugtató érzés-e.Bár mindig azt mondják,hogy reménykedni rosszabb és ezzel én is egyet értek. A bajom csak az,hogy ha előre tudom,akkor minek csinálom most?Haha mert reménykedem,hogy nem következik be.Ez a fránya remény mégis mindenhol ott van,pedig mindenki tudja,hogy mi szüljük saját magunknak és mi is ölhetjük meg.
Úgy tudnám megölni ha úgy döntenék,ahogy szerintem egyszer majd fogok.De mi van ha tévedek?
Nem is olyan egyszerű ez,mi?
Vagy csak én bonyolítom túl megint.
Nah jó8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése